Elég sok helyen jártam már az országban, de sehol nem találtam Tűzoltó laktanyát a város központjában. Gyöngyös történelmét ismerve viszont nem csodálkoztam.
Íme: az első világháború borzalmait és az ellátás nehézségeit tovább fokozta az 1917. május 21–22-i tűzvész. Gyöngyös nem véletlenül kapta a „tüzek városa' nevet. Írott forrásai már a XVII. századtól sorozatosan számolnak be a hol itt, hol ott fellobbanó, néha csak egy-egy házat, néha egész utcákat felperzselő lángokról. A keskeny, szűk sikátorok, zsákközök, a házak zsúfoltsága, az építkezéshez használt rengeteg faanyag és nem utolsósorban a vízhiány lehetetlenné tették az oltást, a tűz megfékezését. A két legnagyobb pusztítást okozó tűzvész a XX. század elején, 1904-ben és 1917-ben érte a várost. 1904-ben szinte az egész déli városrész leégett. Összesen 215 ház semmisült meg, s közel ugyanennyinek verték le a tetejét, hogy megakadályozzák a tűz továbbterjedését. A városban ekkor még nem volt vízvezeték, s ennek hiánya, vala­mint a Mátrából fújó szél, mely mindenfelé hordta az izzó zsarátnokot, igencsak megnehezítette az oltást. 1917. május 21-én még pusztítóbb erővel röppent fel a 'vörös kakas'. A kórház mosókonyhájából kipattanó szikra meggyújtotta az épület tetejét és a tomboló szélviharban percek alatt lángtengerré változtatta a várost. A teljes belső terület -– észak-déli irányban kb. 2 km hosszan, kelet-nyugati irányban kb. 1 km hosszban –- leégett. Vízvezeték még ekkor sem volt, így a tűzoltók a hagyomány szerint borral, illetve a Vámosgyörkről vasúton ideszállított vízzel próbálták megfékezni a lángokat.
Összesen 559 ház és közel 1400 melléképület égett le, a lakosság 40%-a maradt hajléktalanul.
Május 23-án délután IV. Károly király és Zita királyné is a városba látogatott. Nemcsak vigaszt, segélyt is hoztak. Megmozdult az egész ország a tűzkárosultak megsegítésére.
Innen is, onnan is érkeztek az adományok, részben pénz, részben élelem vagy ingóságok formájában. A város 1919-ben megválasztott új polgármesterének, dr. Puky Árpádnak nehéz feladata volt, hiszen folytatva a megkezdett utat, romjaiból kellett Gyöngyöst felemelnie, s tradícióit megőrizve korszerű távlatokat nyitnia.
A tűz után mindjárt megkezdődött az újjáépítés megszervezése. Minden nehézség ellenére a 20-as évek elején egyre-másra nőttek ki a földből a szebbnél szebb magán- és középületek. Tervezői olyan neves építészek voltak, mint Wälder Gyula műegyetemi tanár, Medgyaszay István építőművész vagy Mohácsy László építész. Az újjáépítés koncepcióját Wälder Gyula fogalmazta meg, aki szerint az új épületeknek stílusukban szervesen illeszkedniük kell a város eredeti, XVIII. század végi, XIX. század eleji arculatához. E feltételnek maga Wälder a neobarokk stílusjegyeit hordozó épületeivel tökéletesen megfelelt. Az ő nevéhez fűződik a Tűzoltólaktanya épülete is, mely az elsők között épült fel a nagy tűzvész után.
A homlokzaton áll Szent Flórián egész alakos, kb. életnagyságú szoboralakja.

Forrás: http://peterkovacs.hu/gyongyos/tortenet/ alapján (a helyesírási hibák kijavítva az eredeti szöveghez képest).