Az alkotás a Schaár Erzsébet Gyűjtemény részét képezi, és Székesfehérváron a Jókai utca 11-es számú ház udvarán áll.

Az udvar viszonylag kicsi, két méter széles és talán hat méter hosszú lehet.

Az alkotás nagyon érdekes formát mutat, szinte pengéhez hasonlít. A múzeum honlapján olvasható bemutatás így fogalmazza ezt meg:
'A Lé­pő fiú, a Fiú és le­ány s a Kó­ré pen­ge­éles for­má­ik­kal ke­mé­nyen éke­lőd­nek a tér­be, s az így ki­ha­sí­tott da­ra­bot vég­le­ge­sen és ki­zá­ró­la­gos igénnyel te­szik a ma­gu­ké­vá. Fi­gu­rá­i­nak ez a szin­te erő­sza­kos igé­nye a tér ki­zá­ró­la­gos ki­sa­já­tí­tá­sá­ra oly szo­ron­ga­tó ma­gány­ér­ze­tet kel­tett (és kelt) a né­ző­ben, amit Schaár ma­ga is alig tu­dott el­vi­sel­ni, s amit min­den esz­köz­zel sze­re­tett vol­na föl­ol­da­ni.' (forrás: http://www.szikm.hu/schaarerzsebet_korszakok.php )

Kóré Kéhát családjából származó lévita volt, Mózes unokatestvére, akit a sátor szolgálatára rendeltek. Tehetséggel és befolyással bírt, de többre vágyott, a papi méltóságot szerette volna betölteni. Először titokban szervezkedett Mózessel és Áronnal szemben, később azonban cselszövő terveibe bevonta Dáthánt és Abirámot is. Ebben az időszakban a nép elégedetlensége is kedvezett e cselszövő terveknek, elfeledték, hogy Mózesnek az utasításokat az Úr adja, és nem ismerték el Mózes és a főpap, Áron hatalmát. Kóré és társai helyet adtak szívükben a kísértésnek, és kétszázötven főembert elidegenítettek Mózestől és Árontól. Ennek az ügynek a népet is igyekeztek megnyerni. Kóré kifogásolta a pusztai vándorlás szükségességét, állítása szerint ő az ígéret földjére vezette volna a népet. A cselszövésben részt vevők pártütésének vezetőjeként lépett fel, azzal vádolva Mózest és Áront, hogy azok megfosztották a népet szabadságától és függetlenségétől. Mózes ezért az Úrhoz fordult, és kérte, hogy ő legyen a bírája. Az elégedetlenkedőket reggelre a sátorba hívatta, hogy ügyüket az Úr elé terjesszék. Kóré és a kétszázötven főember meg is jelent. Mózes ekkor még utoljára figyelmeztette az elégedetlenkedőket, a fő lázadók azonban ott maradtak sátraik nyílásában. Mózes kijelentette, hogy ha a lázadók úgy halnak meg, mint más emberek, akkor őt nem az Úr küldte, ellenben ha az Isten másként cselekszik, és megnyílik a föld, elnyeli az elégedetlenkedőket, akkor mindenki megtudhatja, hogy ezek az emberek gyalázták az Urat. A föld megnyílt és a lázadókat elnyelte családjaikkal együtt. A megtévesztett emberek azonban még ekkor is kétkedtek, és másnap Mózes és Áron ellen fordultak azzal, hogy ők ölték meg vezetőiket. Ekkor az Úr figyelmeztette Mózest, hogy hagyja ott a lázadók gyülekezetét, mert el fogja azokat pusztítani. Áron engesztelő áldozatot mutatott be, de az isteni csapás bekövetkezett, és tizennégyezer-hétszázan haltak meg azokon kívül, akik Kóréval tartottak.
Forrás: Mózes IV. könyve, 16. rész.

Az időkapszula őre – 2016. március 25-én, 18.30-kor a 2016-ban 30 éves Városi Képtár – Deák Gyűjtemény „időkapszulát” helyezett el a Képtár udvarán, a Kóré szobornál.
Az intézményt 1986-ban hozták létre, idén lenne 30 esztendős. A városi önkormányzat döntése alapján a Képtár megszűnik, mint önálló intézmény. 2016. április 1-jétől a Képtár jogutódlással beolvad a Szent István Király Múzeum intézményébe. Így valamennyi, a városban fellelhető önkormányzat által fenntartott kiállítóhely egy vezetés alá fog tartozni.
Az „időkapszula” az intézmény pénzkazettája, ebben helyezték el a kiállítás megnyitóval egybekötött búcsúztatón elhangzott beszédeket, illetve a Képtár vezetése által megfogalmazottakat. A kazettát eredetileg a szobor alá helyezték volna, de végül a szobor előtt készült el a végleges helye. A három évtized alatt megszervezett 211 kiállításból válogatva, a kis udvart körbeölelő falakat néhány kiállítás eredeti hirdető molinójával díszítették fel.
Az „időkapszulát” - tekintettel az intézmény 30 évére - 30 év múlva, 2046. nagypéntekjén lehet majd kiemelni. A szobor – remélhetőleg – addig az „időkapszula” őre marad.