Egy durván nagyolt téglatestre állított ék alakúra fűrészelt magas 'szikla' az emlékmű alapja, hordozója. E sziklára szállt a szabadság vágyának megújuló bronzmadara. A művész lehetőséget talált 56 igaz jelképének - a gyalázatától megtisztított zászló - ábrázolására, valamint a megtorlás áldozatául eset érmihályfalvi embercsoport emlékének megörökítésére is.
Az emlékmű feliratai:
'56
'AZ ÉRMIHÁLYFALVI CSOPORT EMLÉKÉRE. EMLÉKÜK LEGYEN ÁLDOTT.' 2006.
'ADTÁL A TÉGED FÉLŐKNEK ZÁSZLÓT, MELYET FELEMELJENEK AZ IGAZSÁGÉRT.' ZSOL. 60.6.

Az alkotó vallomása:
http://www.artcolony.hu/html/hu/_mihaly_g/index.html
...'Fával, vassal, kővel, bronzzal, ezeréves anyagokkal dolgozom, munkáim ezer éve élt művészekre jellemző alkotói folyamat szüleményei, de hiszek abban, hogy náluk legalább ezer évvel fiatalabbnak látszom.
és még egy gondodat. Szeretem érezni, mint művész, hogy énrám a társadalomnak - melyben élek - szüksége van. A formák birodalmában soha nem tudtam annyira elkalandozni, hogy elszakadjak a másoknak is szóló gondolattól, hogy őket nem érdeklő, öncélú, üres, formai játékba feledkezzek. Ebben valamilyen láthatatlan kéz vezet, talán a magának minden szükségletet megteremtő, kenyeret adó, földből élő ember erkölcse.

Mihály Gábor szobrász'

A 'csoport' egy áldozatáról olvashatjuk:
...'1937-ben Érmihályfalva lelkésze lett, de még ugyanebben az évben letartóztatták 'hazaárulás és izgatás' koholt vádjával. Habár elítélni nem tudták és felmentették, egy év múlva családjával együtt áttoloncolták Magyarországra, ahol Budapesten volt kénytelen letelepedni.

A második bécsi döntésnek köszönhetően újra hazatérhetett és Érmihályfalva lelkésze lett. A német megszállás után a környékbeli zsidókat és a partizánokat bújtatta, köztük sikerült megmentenie a szovjet partizánként működő Maléter Pált is, aki később ezt neki levélben köszönte meg. A románok visszatérte után, 1948-ban újra letartóztatták, ezúttal háborús bűnök vádjával, de Maléter Pál köszönetnyilvánító levele megmentette.

A magyarországi forradalom hatására a Securitate azonban ismét akcióba lépett és 1957. február 13-án Sass Kálmánt újra letartóztatták, ezúttal azonban nem egyedül, hanem mintegy 37 érmihályfalvi lakossal együtt. A Securitate Maléter Pál levele (ami 1948-ban még megmentette Sasst) és néhány egyéb irat alapján egy 'államellenes összeesküvés't kreált a letartóztatottak ügyéből. Az ún. érmihályfalvi csoport perét Kolozsváron tartották, ugyanaz a bíró elnökölt, aki a Szoboszlay-perben is, a szabólegényből hadbíró őrnaggyá 'előléptetett' Macskássi Pál. A vádlottak többségét több évig tartó szabadságvesztésre, három személyt: Sass Kálmánt, dr. Hollós István tanárt és Balaskó Vilmos lelkészt halálbüntetésre ítéltek. Balaskó érdekében testvére, ismeretségei révén sikerrel közbenjárt, így ítéletét életfogytiglanra módosították, Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt azonban 1958. december 2.-án a szamosújvári börtönben golyó által kivégezték.

Családját a Bărăganba internálták, ahonnan csak kilenc év múlva szabadultak. Csak ekkor közölték velük azt is, hogy Sass Kálmánt kivégezték.

Habár ártatlanok voltak, rehabilitációjukra a romániai kommunizmus többi áldozatai ügyéhez hasonlóan még nem került sor. A kivégzettek holttestei máig ismeretlen helyen nyugszanak.'

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sass_K%C3%A1lm%C3%A1n

Bővebben:
1956 Erdélyben, Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965
Szerző:DÁVID GYULA
Polis Könyvkiadó, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2006