A ház, amiben Dajka Margit lakott éppen szemben áll azzal a valamikori általános iskolával, ahová gyerekként jártam. Ezt valamiért nem jelzi tábla, de sajnos azóta az iskolát bezárták.

Ki volt Dajka Margit? Aki nem ismerte, annak valószínűleg elmondhatatlan. De maradt számtalan televíziós felvétel, filmek, riportok, amik megidézik.
Legátfogóbb ismertetője a Színészkönyvtár oldalán olvasható: teljes életrajz, életpálya - az 'ember': http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/daykam.htm

Az önmagát mindig vállaló, őszinte művésznő ars poétikájából: '... Az önirónia meg úgy támad az emberben, hogy nem hiszi el önmagáról, hogy szent vagy isten. Sok a hibánk, s amikor megpróbáljuk leküzdeni, korrigálni, hirtelen nevetségessé válunk önmagunk számára. Az öniróniát én is fontos elemnek érzem a művészetben, még a legnagyobb drámában is különleges fényeket villant föl. Ezt a légkört persze mesterségesen is meg lehet teremteni a színpadon, de ha a legmélyebb benső világunkból fakad, akkor alighanem magával ragadóbban hat.'

Az összegzésből: '...Lényének talán a legszebb vonása mégis a szeretet. Ennek melegénél sütkérezni semmihez sem fogható...'

Dajka sokszor nézte konyhájából az akkor még szépen gondozott belső udvart, a zöldellő fákat, az ott élő madarakat. Hosszú szipkába tűzve szívta cigarettáját. Az erkélyajtón lévő függöny imitt-amott kiégett.
Abban a lakásban, ahol a magyar színjátszás egyik legjellegzetesebb egyénisége lakott, számomra igen kedves emberek élnek. Az amúgy különösen pedáns háziasszony a mai napig ragaszkodik ehhez az öröklött darabhoz.

Az emléktáblát állíttatta: Dajka Margit Művészeti Alapítvány, a Színházművészeti Alapítvány és a VI. kerületi Önkormányzat