Záhony a legjelentősebb ukrán-magyar közúti és vasúti határátkelőhelyként számon tartott kisváros. Története egybeforrt a vasút fejlődésével; attól elválaszthatatlan. Erről majd részletesebben a vasúthoz kapcsolódó műlapokon szeretnék írni.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legészakibb pontján fekszik, közvetlenül a hármas, ukrán-szlovák-magyar határ mellett. Eredetileg Ung vármegye része volt a település, mely 1989. január elsején, az ország legkisebb városaként kapta meg mai rangját.
A településről még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%A1hony

Az alkotás, a hatalmas méretű betonplasztika azért kapta a Kelet kapuja címet, mert Záhonyt az útikönyvek is Kelet kapujaként emlegetik, mint a kelet felé tartó mindenféle forgalom központja. A közúti határátkelőhely előtt, közvetlenül balra, egy nagy füvesített terület közepén helyezték el. Egykor itt volt a lengyel piac, mára igen kihaltnak tűnik minden. A gyöngykaviccsal burkolt parki utakat régen benőtte a fű, az alkotás köré telepített padokon már csak a csupasz beton látszik. A hírekben, híradásokban gyakran szereplő helyet láttok a műlapon. Itt várakoznak sokszor napokon át az országból kilépő kamionok, mint az a képeken is látszik. A betonplasztika nagysága (8 méter magas) igazán csak közvetlen közelről mutatkozik meg. A nekem egyáltalán nem kapuszerű, modern alkotás azért nagyon jól jelképezi azt, amiért megszületett anno, 1986-ban, a rendszerváltozás előtt.

'A nagyméretű térplasztika a vasutat szimbolizáló szárnyaskerék motívumot ábrázolja és egyben a szlovák-magyar-ukrán hármashatárt szimbolizálja.'
Forrás: http://www.lenarddaroc.hu/publikalas/index.aspx?adat=2226&pf=151&lf=7&mf=3065&cmf=3092

Záhony szerepéről a rendszerváltozáskor: http://www.aszabadsag.hu/cikkek/2009/13/tortenelem.html