Gérecz Attila (1929-1956) sportoló öttusázó, verseket író fiatal ember, az 1956-os utcai harcok hősi halottja volt. Emlékére a forradalom kitörésének 50. évfordulóján, 2006. október 23-án állítottak domborműves emléktáblát a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházának falán. Az elhelyezés több szempontból sem túl szerencsés - túlságosan közel került a fölötte lévő, jóval nagyobb méretű fehér márványtáblához, mely jelentéstanilag ugyan pontosan ugyanehhez az alkalomhoz, 1956 dicsőséges írószövetségi napjaihoz kapcsolódik (még 1994-ből), geometriailag, optikailag azonban agyonnyomja Gérecz Attila bronz emléktábláját. Az sem válik a két tábla javára, hogy kerítés mögött, nyári időben kerthelyiséggel működő vendéglátóipari egység fedezékében szorítottak nekik helyet. Tény az is, hogy 1956 őszén Gérecz Attila igen távol állt az írószövetségi tagságtól, szövetségi tag kortársai legfeljebb a verselő műkedvelőt láthatták benne, és sohasem - legalábbis életében nem - választották volna be maguk közé; október 23-án pedig azért sem lehetett jelen a forradalom lázas írószövetségi eseményeinél, mert még politikai okokból kiszabott börtönbüntetését töltötte Vácon, és fogságából csak október 30-ra szabadult. Az utókor azonban nagy úr, és az egykori írói ellenállás a Kádár-rendszernek utóbb behódoló nagy gigászai után a rendszerváltást követően új hősökre volt szükség. Így akadtak rá Gérecz Attilára.

A Bajza utca és a Városligeti fasor sarkán álló épületet 1911-ben a Kramer-testvérek építtették, s ugyancsak testvérpár tervezte: a ház Löffler Béla és Löffler Sándor munkája.