A nyári nagykunsági szoborkeresgetésről maradt még meg ez az emlékmű. Fotózás közben már a helyszínen láttam az alkotó nevét, és évszámként érdekes módon a XXV volt a talapzaton. Ami ugye teljesen lehetetlen, tekintve, hogy az alkotó 1945-ben hunyt el. Bombatámadás áldozata lett a második világháború alatt Budapesten.
Az alkotó szobrászművészről szóló oldalakon nem szerepel ez az alkotás. Decemberben megakadt a szemem egy cikken, mely a Művészet című folyóiratban 1965 októberében jelent meg a művész halálának huszadik évfordulójára. Ekkor kezdtem el keresgetni adatok, és cikkek után igazán.

Végül Heitler László: Pásztor János című könyvében találtam érdemleges adatokra a szobrász hősi emlékműveit tekintve. Idézet a 16-17. oldalról:
'A megbízásra készült világháborús emlékművek, melyek gombamód termettek Pásztor műtermében, csak tematikus rokonságban vannak a Honvéddel http://www.kozterkep.hu/~/1458/_fahonved_hodmezovasarhely_pasztor_janos_1918.html?l&nr=1 , a szobrászi értékük tekintetében mögötte maradnak.
A háborús emlékek készítésének művészileg igénytelen vállalkozása a Kelet című, 1921-ben mintázott szoborral kezdődött. Ezt követték a 'hősi emlékek' Kiskunlacházán, Szentesen, Orosházán, Makón, Székesfehérváron, Békésen, Hódmezővásárhelyen, Földeákon, Budapesten. Tanulmányozásuk során fokozódó csüggedéssel állapítottuk meg, hogy többségük szinte egy kaptafára készült. Akár szűrös öreg paraszt, akár tollas-sisakos 'ősmagyar vitéz' fogja fel az összeroskadó honvédet (ez valamennyi emlékmű jellegzetes motívuma), akár segédkezik egy másik katona a jelenetben, akár nem, akár térdeplő leányzó sír a csoport lábainál, akár gyermekét mint ártatlan szenvedőt felmutató fiatal anya, egyre megy: rendszerint magas talapzaton álló, rosszul megkomponált, szobrászi értékkel jóformán nem rendelkező együttest látunk.
Tanulmányunk kereteit meghaladja az ilyen vállalkozások okainak elemzése, annyit azonban meg kell említenünk, hogy ebben az általános emlékműtermelésben nem csupán Pásztor Jánost (és szobrásztársait) kell elmarasztalnunk. Az emlékmű csak részben a szobrász műve, részben a társadalomé is, mely közhangulatával, igényeivel sokszor meggyőződése ellenére létrehozott munkák készítésére kényszerítheti a művészt.'
A szöveg még folytatódik, de számunkra az az érdekes, hogy ez alól a makói http://www.kozterkep.hu/~/7854/_hosi_emlekmu_mako_pasztor_janos_1929.html?l&nr=1, és a székesfehérvári emlékműveket http://www.kozterkep.hu/~/10356_i_vilaghaborus_emlekmu_szekesfehervar_pasztor_janos_1929.html?l&nr=1 említi meg a szerző ellenpéldaként.

Természetesen nekünk itt a szoborlapon a képek segítségével van összehasonlítási alapunk. Az alkotást 1925. június 28-án avatták fel. Szerintem az 1458-as műlapon látható Honvéddal rokon ez az alkotás. A cikkben említett emlékműtermés egyik első darabja. Szerintem még nem tartozik ama tucatemlékművek sorába, amiről a könyvrészlet szól.
Túrkevének szinte mindenre kiterjedő helyismereti anyaga van az interneten, és könyv alakban is. Kivéve ezt az emlékművet; amiről a majd fél éves kutatás alatt a város helytörténeti írásaiban sem találtam semmit. A szignó a szobor talapzatán viszont teljesen egyértelmű. Mivel fotóztam már Pásztor János alkotást Debrecenben (Szenci Molnár Albert szobra), így ismerős volt a jelzés.
Az emlékművet közadakozásból állították fel, mint azt a címoldalon láthatjuk. Egy kardját kihúzni készülő egészalakos gyalogos 'Harcra kész huszárt' ábrázol. Körben a másik három oldalon a hősi áldozatok neveivel, ábécérendben. 400 név szerepel az emlékmű műkő talapzatán.
Talán érdekesek lennének az archív képek. Lehet, hogy ezt a kovácsoltvas kerítést most építették vissza az emlékmű köré; és létezett olyan időszak, amikor nem volt ott.
Az emlékművet 1925. június 28-án avatták fel.

Az alkotást 2005-ben újították fel, mint ez a talapzaton olvasható.
A téren még egy alkotás áll: A magyar vendég a kolhozban című, már nevében is sokat ígérő szobor.