Már az ötvenes években felvetődött egy központi úttörőtábor építésének gondolata. 1958-ban rátaláltak Zánka és Akali között, a Csorsza patak völgyében elhelyezkedő Ságpusztára, ahol adva volt a domb, völgy, erdő, tisztás, patak és a tó szépsége és vonzereje. 1969. augusztus 15-én helyezték el a 90 kg-os süttői mészkőből készült alapkövet. A generáltervezést az Általános Épülettervező Vállalat, a kivitelezési munkákat a Zalai Építőipari Vállalat végezte, Mayer Antal mérnök irányításával. A munkákban az önkéntes ifjúsági építőtáborok fiataljai is részt vettek. A 3000 fő befogadóképességű objektumban a szállásokon és tantermeken felül múzeum, könyvtár, vasútállomás, kikötő, sportcsarnok is épült. Az úttörőváros hivatalos átadásra 1975. május 25-én, a Nemzetközi Gyermeknapon került sor. A megnyitóra magas rangú vendégeket vártak: Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, Maróthy László MSZMP PB-tagot, a KISZ KB első titkárát, Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettest, Szűcs Istvánnét, a Magyar Úttörőszövetség akkori főtitkárát, Polinszky Károly oktatási minisztert, Pap Jánost, a Veszprém megyei pártbizottság első titkárát.
Az építők munkásságának elismeréseképpen 1975. május 8-án 80x60 cm-es domborműves emléktáblát helyeztek el. Ez volt az egyik legkorábbi szobrászati alkotás az úttörőváros területén.
Forrás:
Kovács Éva: Zánka építése, 1969-1975 (História-1999/056)