Amikor augusztus közepén Mezőtúron jártunk, mindenképp útba akartuk ejteni Túrkevét is. Elég későn értünk már a kisvárosba. Még mielőtt bezárták volna a helyi Gyógyfürdőt, bementünk lefotózni a Fürdőző Vénuszt, melyet már alkotója halála után állított fel a város.

Talamasz Lajos 1935-ben született Túkevén, paraszti családban. Ősei földművesek, pásztorok az ecsegi pusztán. Az ő alakjaikat őrzi gyermekkori emlékeiben, s a játékot az agyaggödrök között. Nézte a vályogvetőket, s formázott ő is mindenfélét, mint a többiek.

Az időközben felserdült Talamasz Lajos vonzódni kezd a művészetekhez. Az ötvenes években Túrkevén kibontakozó amatőr színjátszás aktív résztvevője, s bármerre jár szívesen megy múzeumba. Az első igazi képzőművészeti élmény Mihály István festő műtermének meglátogatása a 'Jégpalotában'. A sajátos hangulatú, addig soha nem látott belsőtér, a nagy ablakokon bezúduló nyári napfény, a párás fénnyel átitatott festmények nagyon megragadják.

A színjátszás hozza össze Iván Sándorral, a fiatal tanárral, aki díszleteket fest és már vannak szobrászi tapasztalatai. Ekkoriban érkeznek haza Túrkevére a Finta testvérek szobrai és Finta Gergely hagyatéka is bekerül a már létező helyi múzeumba. Elmennek megnézni és az élmény örökre megmarad. Iván lelkesedik. A régi Művelődési Házban mintázni kezdenek. De a világ körülötte realista, és ő belesimul ebbe. Munka - nősülés - gyerekek - házépítés. A gondolat azonban mostmár nem hagyja nyugodni. Titokban próbálkozik.
Közben (hatvanas évek vége) megalakul a városban a Művészbarátok Köre és a Kevi Kör. Meglátogatja Iván Sándort, aki ekkor faragja a Táncsicsot. Tőle kap eszközöket és követ. Faragni kezd, de nem nagyon mutogatja senkinek. Egy munkája azonban mégis bekerül a Kevi Kör kiállítására, ahol Papi Lajos szobrász felfedezi. Elhívja műtermébe, és alkotásra biztatja. Intenzíven dolgozni kezd. Mintáz, követ és fát farag, később bronzot önt. Rendszeresen részt vesz alkotótáborokon, ahol rengeteg művészbarátot, élményt és tudást szerez. Rendszeresen kiállít a Kevi Körrel. Kialakul markáns stílusa, sajátos témaválasztása, amit Körmendi Lajos író így jellemez: 'Súlyosan erőteljesen létező emberalakjai, portréi valamelyik korábbi őshazánk üzenetét is hordozzák arcvonásaikon, ezek a vonások azonban ma is fellelhetők a kunsági településeken, jelezve, hogy honnan jöttünk. Talamasz Lajos a Nagykunság szobrásza. Szülővárosának, Túrkevének az embereit faragja fába, önti bronzba. Mennyi gyönyörű ázsiai arc! Mennyi barbár erő van ezekben a plasztikákban! Jó, hogy Talamasz Lajos felfedezte ezeket az arcokat, melyek sajnos lassan eltűnnek az árnyékvilágba átlépő öregeinkkel....
Van azonban Talamasz Lajos munkáinak egy rejtett vonulata, amit az utóbbi időben nemcsak a közeli szemlélő vesz észre. Az érzékenyen és finoman mintázott fejek: főleg fiatal lányok vagy múltunk nagyjai. Utóbbiak közül több került elhelyezésre közintézményekben.

Miközben felvállalta és tudatosan törekedett a sajátos stílus kimunkálására, eközben mintegy ellenhatásként jöttek létre ezek a művek, melyeknek legszebb darabja az 1997-ben Nagyszalontán felavatott Sinka István mellszobor.

Életműve 1999-ben bekövetkezett hírtelen halálával befejezetlen maradt. Túrkeve Város Önkormányzata 2000-ben posztomusz Túrkeve Városért kitüntetésben részesítette.'

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Turkeve/pages/turkeve_kepzomuveszete.htm

A településről nagyon jó, és részletes helytörténeti írások jelentek meg könyv formában, és az interneten is. Minden kis- és nagyobb városnak példamutató lehet ez a munka, amely például a Túrkevén alkotó művészeket is bemutatja.
Mivel mi szombat délután voltunk ott, ráadásul iskolaszünetben, ezért a szövegben említett közintézményekben látható szobrokat nem tudtuk a szoborlap számára megörökíteni, csak az utcán, és tereken láthatóakat.
A Fürdőző Vénusz életnagyságnál kisebb.