Az 1970-es évek elején a román hatóságok elhatározták, hogy egy hangsúlyos román emlékhelyet kell létrehozni az akkor 80 %-ban (ma 74%) magyar lakta székelyföldi városban. Ennek elsősorban nacionalista okai voltak, melyek akkorra újra felerősödtek a kommunista vezetésben, az volt az elv, hogy egy monumentális alkotással tudatosítani kell a helyi lakosságban a kissebbségi létet, ugyanakkor egy biztos 'támaszt' kell nyújtani a betelepítendő román lakosságnak, akiknek addig semmilyen emlékműve sem volt a városban. A szobor felállításához a város vasútállomás felőli, az Olt folyó baloldali teraszos magaslatát jelölték ki, mely részen már elkezdték egy új lakótelep kialakítását, ahová nagy számban érkezett román anyanyelvű lakosság más vidékekről.
Jecza Péter szobrászt, a város szülöttét kérték fel előbb a tervek elkészítésével, de ezt hamar elvetették, mert túl elvontnak tartották. A szoborbizottság, melyben szép számban voltak katonatisztek is, egy konkrét, közérthető, a várost 'felszabadító', a fasizmust leigázó román katonát akart látni. Balogh Péter, akkor Bukarestben élő és alkotó, bihari születésű szobrászt is felkérték és végül az ő tervét fogadták el. Egy több mint tíz méter magas (a talapzata is ugyanilyen mérettel rendelkezik!) szobor készült el, melyet három darabból raktak össze. Ez a több mint 20 méter magas emlékmű teljesen dominálta az akkor még többnyire beépítetlen keleti városrészt. A talapzatra egy hangsúlyos bronzfelirat került csak román nyelven: 'Örök dicsőség a román hadseregnek'. Ezeket a súlyos, szintén bronzból öntött betűket az utóbbi évek (kb. 2010-ben) kapitalista viszonyai között leszedték (valaki értékesíthette), és egy 'sporolósabb' és olcsóbb kis márványtáblával helyettesítették.
Sokan egy rejtett (?) magyar elemet vélnek látni a figurában, aki a pihenő állásban látható, a jobb lábát helyezve előre. (a román hadseregben ez fordítva van, a bal lábat pihentetik a díszállásban). A szobor leleplezésére 1974 szeptember 18-án került sor amikoris Románia tejhatalmú vezetőjének Nicolae Ceaușescunak a jelenlétében tartott népgyülés keretében hullott le a lepel a szoborról. Az avatást amugy a város "hősi, hitlerista csapatok uralma alól való szovjet-román felszabadítás" 30-ik évfordulójára ütemezték be.
A Dolgozó Nő c. korabeli romániai havilap 1975/6-ik számában egy fotón "maradandó jelkép"-ként mutatják be a szobrot egy fotón.
A város lakossága hamar nevet adott a monstrumnak, Bronz Bélának nevezve el azt (még a román lakosság is Bela-nak nevezi). Na, de miért éppen Bélának? Azért mert bé' lát a városba....

---