Amikor ezt az emlékművet kerestük, már úgy éreztem, hogy a térképről is lemegyünk. Pedig mint kiderült, nincs is nagyon messze a városközponttól.
A régi, bezárt református temető helyén alakított ki a város 1994-ben Kegyeleti parkot. Szeretném látni az akkori szándékot valahol írásban. Mi volt akkor a céljuk, hogyan gondolták a park fenntartását, stb. .
Mert ami most a szemünk elé tárult, az egyszerűen elképesztő! Én nem is mertem elmozdulni az emlékmű mellől. Körben erdős, ligetes, átláthatatlan terület. Régi sírok is voltak még egy pár méterrel arrébb.

Az alkotás sokkal többet érdemelne ennél. Egy kerek, bazaltkockákból kirakott négylépcsős talapzaton áll a több mint három méter magas fehér márványból készült oszlop, amelyen a szoboralakok láthatóak. Egy álló angyal próbálja megtartani az ájuló fiatal katonaalakot.
A szoboralakok másfélszeres életnagyságúak.
A márványoszlop összefújt, összefirkált, az angyal lábán zokni. Ha elérem, egész biztos lehúzom róla; de nagyon magasan volt.
És mindez körben egy szemétdomb közepén! Meg merném kockáztatni, az emlékműnek sürgősen új helyet kellene keresni!

Ennyi szép alkotás között miért épp a második világháborús jutott erre a sorsra? Csak azért, mert kiesik a látószögből?
Láttam reflektorokat is a környéken. Nem tudom, működnek-e még. Fel sem mertem vetni, hogy vissza kéne menni este is fotózni, mert a környezet miatt ezt ötször meggondoltam.

Az rendben van, hogy a városkának úgy tűnik nem nagyon van régmúltja, csak jelene. De hogy jövője is legyen, talán a közelmúltat is tisztelni kellene.
Még élnek köztünk, akik megélték a második világháborút; és emlékeznek is.
A településnek nincs első világháborós emlékműve. Akkori törvény ide, törvény oda, nem állítottak annak idején. Viszont azzal, hogy Bíró Lajos szobrász a településen él, egy fantasztikus lehetőséghez jutottak. Nagyon sok szép, és jól elhelyezett köztéri alkotáshoz. Mindet meg kell becsülni; azt is, amelyik nem a városközpontban van! Közvilágítás, webkamera, rendszeres járőrözés, rengeteg lehetőség van az ilyen kiemelkedő alkotások őrzésére ma már.

Ez az emlékmű az egyik legszebb, ami a Tiszántúlon elkészült a második világháborús áldozatok emlékére. A Karcagon felállított emlékműhöz tudnám hasonlítani.