A kórház udvarának egyik szegletében a Pihenő nő található. Vele átellenben egy szintén díszítő jellegű szobor, az Ülő nő, egészen más felfogású alkotás. A művész az emberi alakra jellemző arányok alkalmazásával, a klasszikus szépségideálnak megfelelő feszes, visszafogott testtartású szobrot készített. A környezet kialakítása szép példája a lehetőségek okos kihasználásának. Habár jól láthatóan a medence már alaposan megkopott, felújításra érett, ennek ellenére néhány gondozott virág, bokor jó érzékű elhelyezése feledtetni tudja a törött csempéket, és így a környezet inkább patinásnak tűnik, mint lepusztultnak.

„Kalló Viktor ezen a munkáján az „Ülő parasztasszony” frontális kompozíciója tér vissza, de a díszítő rendeltetést tartotta szem előtt, s annak megfelelően a dekoratív hatást hangsúlyozta. A fehér márványból faragott kútfigura sarkára nehezedő, kezét feje felett összefonó, guggoló nőt ábrázol. Ezúttal is a valós mozdulatból indult ki, de célja érdekében némiképpen módosította a test reális arányait és formáit. A két nagy ütemre felépített kompozíció az összezárt, csupán jelzett lábfejek tömegéből indul ki. A második ütemet a felfelé törő mellkas tömegét, a medence ívelt formái készítik elő. Kompozícióját a két kar és a fej enyhe szimmetriája zárja le. A szembenézetre komponált nőalak tömegritmusával azonos ütemben alakította ki a tömegek térbeli, valamint a szobor körvonalának hullámzását.” (Újvári Béla: Kalló Viktor Bp. 1978, 18. old.)