Uzdborjád, 1873. júl. 9. - Sárszentlőrinc, 1952. máj. 7.): jogász, igazságügy-miniszter. Jogi tanulmányai befejezése után 1908-tól szekszárdi járásbíró, 1914-től törvényszéki elnök, 1921-től kúriai bírói címmel és jelleggel felruházva. 1922-től 1939- ig egységes párti programmal ngy.-i, ill. ogy -i képviselő, 1923-tól ngy.-i alelnök. 1924. márc. 13.-1929. jan. 8. között a Bethlen- kormány igazságügy-minisztere. Minisztersége alatt készült el a felsőház szervezetéről szóló törvény (1926. évi XXII. tv.), több magánjogi vonatkozású intézményről szóló törvény, az igazságügyi szervezet módosítása (1924. évi XV. tv.), valamint a magánjogi törvénykönyv utolsó javaslata (1928), 1929- től 1931-ig az Egységes Párt elnöke, 1930-tól a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet elnöke, 1936-tól az Orsz. Földhitelintézet elnöke, 1940-től felsőházi tag.
A szobrát a Horthy korszak után eltávolították, de a Wosinsky Mór Megyei Múzeum padlásáról 2009 őszén újra visszakerült az eredeti helyére. Ruszkicai fehér márványból készült az alkotás. Az új talapzatot Amrein István váraljai kőfaragó mester készítette.