Ez az alkotás itt egy nagy ritkaság. Az alkotóművész egyetlen Magyarországon látható köztéri alkotása.
Úgyhogy rendhagyó módon egy kis életrajz Kokas Kláráról: 1907-ben született Körmöcbányán, és 1962-ben halt meg Córdobában, Argentínában.
1910-ben került szüleivel Debrecenbe. Később Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát.
1931-től 1935-ig két debreceni középiskolában tanított. A nagyhírű leányiskolában, a Dóczy Gimnáziumban, ahol Szabó Magda is tanult, és az Ipari Iskolában. 1935-ben elköltözött Debrecenből, és közel tíz éven át Budapesten élt. 33 magyar film készítésében vett részt, mint jelmez- és látványtervező, gyártásvezető. 1940-től saját filmvállalata volt.
1944(45)-ben elhagyta az országot, és Dél-Amerikában, Paraguayban telepedett le, ahol rajziskolát tartott fenn. Később elköltözött Argentínába, ahol kerámiagyárat alapított. Ebből a kis vázlatos életrajzból számomra egy roppant sokoldalú művész sejlik fel, akiről nagyon keveset tudunk.

A IV. számú ravatalozó termet gyakorlatilag évtizedek óta csak raktározásra használják. Ez a legkisebb terem. Fotózás közben kikerülgettem a zavaró elemeket, tárgyakat, és csak az ablakra koncentráltam. Miután előzetesen utánanéztem a műnek, mindenképp szerettem volna megörökíteni; ugyanis nem találtam Debrecenben olyan könyvet, irodalmat, amiben ez az alkotás szerepelne. 1980-ban jelent meg a Hajdú-Bihar megye temetőművészete című könyv, de abból is hiányzik.

Ez a terem a Ravatalozó hátsó részénél van. Az ajtóval szemben három négyzet alakú, virágokat ábrázoló üvegablak tekinthető meg. Balról és jobbról viszont ezt a képeken is látható két csodaszép alkotást lehet látni. Mindkettő egy-egy emberi alakot ábrázol. Az északi ablak egy női alak, két kezében egy-egy fáklyát tartva, míg a déli oldalon egy férfit látunk.
Idézet az említett könyvből: 'A két meglehetősen nagy felülettel nem tudott megbirkózni, kompozíciója erőtlen, színei nyersek, darabosak.'
Az ilyen soroknál gondolkodtam el, hogy milyen szempontok is alakítanak egy leírást a művészeti alkotásokról. Még abban sem vagyok biztos, hogy aki az értékelést írta, az egyáltalán látta a művet.
Nekem merőben más véleményem van, de hát a művészeti alkotások megítélése annyira szubjektív műfaj. Szerintem a négy Ravatalozó terem közül a Haranghy Jenő üvegablakai után feltétlenül ez a második legkiemelkedőbb alkotás. Sőt azon ritka kivétel, ami még kívülről is szépnek hat.

Az üvegablakot Palka József budapesti üvegfestő műhelyében készítették.
Az épület teljes egésze műemléki védettséget élvez.
Képek még az épületről: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=5220