Megtartjuk a szerkesztőség-választást


Gépház hírek
Pál Tamás @ 2017.04.12. 22:55

15 igen - 5 nem állás mellett a határidő előtt lezártam a választás jövő évre tolásáról szóló körkérdést, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a szerkesztőség a jelen formájában nem tud tovább működni a belső feszültségek miatt: vagyis lesz választás.
Először jöjjenek a legfontosabb tények!

- a szavazás április 20. csütörtök 08:00-tól április 27. 16:00-ig tart
- ha szeretnél szerkesztő lenni, jelöld, hogy „Indulok a Szerkesztőség-választáson” itt: kozterkep.hu
- az jelenik majd meg a jelöltek között, aki legalább 0.1%-os aktivitást ért el az elmúlt évben (ez most megjelenik a profil oldalon);
- 3 tagot választ a tagság, max. +2 főt kérhet fel az üzemgazda (az eddigi 4 és 3 helyett)
További részletek a szavazás és a szerkesztőség működéséről annak szabályzatában: kozterkep.hu (ha szeretsz olvasni);
- ha jelölt vagy, írhatsz programot "szubjektív" kategóriába sorolt bejegyzésként, amit azonnal publikálhatsz, de a linkjét másold a beállítások oldalra, a "Szerkesztői programom..." beviteli mezőbe.


Most pedig jöjjenek a legfontosabb emberi dolgok.

Köszönöm Vera, Mária, Andrea, János, Géza, Róbert és Tünde elmúlt egy éves szerkesztőségi munkáját. Mindannyian tudjátok szerintem, mit tettetek bele, és ez mit adott a laphoz. Mindannyian értékes időtöket töltöttétek itt, ami nagyon sokat jelent!

Kiemelten szeretném megköszönni Vera és Mária munkáját, akik az év nagy részében az egészet vitték a hátukon. Nem volt könnyű feladat, mert kimondhatjuk, a hozzáadás intézménye nem igazán vált be: számos tagunk rossz néven veszi – pedig máshogy körülményes együtt dolgozni. Nehéz a szerkesztői munka azért is, mert sokan igazságtalanságot kiáltanak, meg tudatos önkényt, amikor épp csak útkeresés zajlik, gondolkodás a konzekvenciáról. Nehéz ezen kívül még az is, hogy folyamatos belső viták is vannak, amikben én is nagy részért vagyok felelős.

A szerkesztők közül végül, de nem utolsósorban Jánossal kapcsolatban szeretném tisztázni, ami eddig elmaradt: az elmúlt egy évet nagyrészt végig tanácsadó szerkesztői pozícióban vitte végig, bár az impresszumban szerkesztőként tüntettük fel és nem is hirdettem ki a különbséget – picit késő már, tisztázni ezt, tudom.

Szeretnék minden szerkesztőtől elnézést kérni ezért a mostani hirtelen döntésemért, de nem láttam más lehetőséget.



Végül álljon itt egy magyarázat, szerintem hogyan jutottunk ide, és hogyan látom a helyzet megoldását.


Bizonyára többen kérdezitek kíváncsian, milyen belső feszültségről van szó? Talán többen sejteni vélitek, talán néhányatokban a "Na, én megmondtam!" is eldördül. De nem, senkinek sincs teljesen igaza. Részigazságok mindig vannak, de a nagy egészet egyikünk se látja.

Egy olyan dolgot építünk itt tíz éve éjjeleken és nappalokon át, ami nem létezett előtte. Aki azt mondja, tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni – annak szerintem nincs igaza. Vannak nagyszerű példák: offline művészeti adatbázisok, szakmai gyűjtések, katalógusok százai, egyetemen tanított bevált módszertanok, nagy közösségi munkák – mind nagyon fontos alap, amiből tanulhatunk, amiből átvehetünk okos és jól kipróbált dolgokat, szemléleteket. De a működés hogyanját, az aktuális kérdéseket egyik sem válaszolja meg teljesen és pontosan. Mert például semelyik sem épít laikus tagokra, akik pusztán lelkesedésből csinálják az egészet.

Az utóbbi 1-2 évben személy szerint néhány lépéssel hátrébb húzódtam. Az üzemeltetés alaphangon annyi elfoglaltságot ad ma már, hogy épp elég volt ez is – mellette viszont picit máshogy kezdtem el látni a dolgokat. Elkezdtem azt érezni, hogy bizonyos dolgokra túl nagy, másokra túl kis súlyt fektetünk, holott a logika mást követelne. Nehéz ezeket a meglátásokat idesűríteni, de a választási szavazás megkezdése előtt részletesen ki fogom fejteni egy külön bejegyzésben, mert szeretném, ha tisztában lennétek azokkal a céljaimmal, amin a következő években sokat fogok fejlesztőként és üzemgazdaként is dolgozni.
Nyilvánvalóan vannak olyan területek, ahol folyamatos a szembenállás köztem és a szerkesztők között, mert ők „hivatalból” a minőséget és a maximumot képviselik, én pedig szintén hivatalból a másik végletet – bár a fejlesztéseimet mostanában időhiány miatt nem tudom mellé tenni. Valahol a kettő között van, gondolom az igazság, de ezek a viták hosszabb távon mindenkit felőrölnek. Most egy ilyesmit érzékelek.

Ebben a helyzetben nem látok más megoldást, mint hogy egy egyébként előre deklarált újraindítást végzünk, ami egyrészt a tagok részéről is lehetőséget teremt a visszaigazolásra, másrészt a szerkesztőség lehetséges tagjai számára is megadja a végiggondolás és újragondolás opcióját.

Fontosnak tartom azt is, hogy időről-időre mindenkinek pihennie kell. A Köztérkép nem munka, de ha én pl. így tekintek rá, akkor kommunikációmban akarva-akaratlanul is elvárásokká alakulhatnak a kéréseim, márpedig tagjaink 99 százaléka puszta szórakozásból és jóérzésből van itt! Időnként odébb kell mennem, ki kell fújnom magamat, el kell felejtenem az egészet, és nem itt leadni a napi feszültséget. Ez nem az a hely, amit a nap utolsó óráiban még be kell szorítani és mindenáron letudni egy adagot a feladatokból. Se tagként, se szerkesztőként, se üzemeltetőként nem szerencsés így tenni.

Ezzel áll szemben persze a felelősség, ami 10 év alatt mégiscsak kialakult a megkerülhetetlenségünkből kifolyólag. Márpedig az előző bekezdésben leírtakkal ellentétes dolgokra késztet ez a felelősség. Maximalizmusra, pontosságra, azonnali tökéletességre, részletes forrásokra, kutatásokra, stb. stb. Nehéz ezt az ellentétet feloldani, mert a tagjaink a 10 év alatt nem cserélődtek le művészettörténészekre. A tagjaink ugyanazok a laikus művészetszerető emberek, akik eddig is voltak, és ez így van jól. Közösen építettük ezt az egészet és most itt állunk a szakmai pontosság és a szórakozás skizofrén kettősségében – és egymásnak megyünk, mert van, aki erre menne, van, aki arra. A vége pedig a folyamatos lemorzsolódás, mert hát érthető okokból a lelkesedésalapú munka motorja a lelkesedés, és azt elég könnyű elvárásokkal megölni.

Ezen kell dolgozni a következő években. Nem azon, hogy valamelyik irányba elmenjünk, hanem azon, hogy mindkettőt biztosítsuk. El kell érnünk, hogy a tagokra pakolt elvárásaink ne növekedjenek, de a minőség és a pontosság mégis. És mindezt ne a szerkesztők pluszmunkája hozza össze, mert az is embertelen elvárás, és csak belezakkan, aki a vállán megérzi. Úgy vélem, hogy a közösségi munka új dimenzióját kell kialakítani.

A klasszikus zárt ajtók mögötti szerkesztőség szerintem nem működik: transzparencia kell, minimális háttéregyeztetéssel. Nyíltan kell megbeszélni lehetőleg minden szerkesztési kérdést a teljes tagsággal – már akit ez érdekel, persze. Aki nem akar írni/olvasni, csak feltölteni a heti 1-2 műlapját, annak pedig legyen meg a nyugalma, ne várjunk el tőle olyat, amihez nincs kedve. Építsünk olyan rendszert, amiben mindenki úgy hasznosul, ahogy jól érzi magát.
Ezekről a gondolatokról írok a következő bejegyzésemben. Fontos viszont azonnal leszögezni, hogy ehhez mindenki kell. Nem a szerkesztőségnek kell ezt eldönteni, hanem közös egyeztetéssel kell eljutni a végső megoldásig. Körkérdésekkel, személyes találkozókkal és aktív fórumozással. Nem lesz gyors megoldás, el fog tartani 1-2 évig ez az átalakítás, de van időnk. Legalábbis remélem, hogy van.

Bejegyzés kezdőlapra | Megtekintés: 120, ma: 0

Én azt hittem mostanában, hogy csend van. A szeretett Köztérkép-emen-ünkön. "Kívülről" így láttam a felszínt. A szerkesztést körülvevő burok igen jól zárt, ha benne fortyog a .. én ezt most nem érzékeltem. Valami burkot szakított, de ez úgy látszik most sem a szürke feltöltő verebek dolga.
"" Mitől is borult ki a szerkesztőséi bili?
Kapunk erre választ,""?
"Kezdőként" az akkori Szoborlap szabályok szerint 4-5 lappal kellett bemutatkozni és akkor döntött a lap gazdája, hogy mehet-e direktben a feltöltés. Az első egy évben Vajda Zsófi az "AlkotóTábor létrehozója" és TundeK62 "Első szerkesztőnk" nyeste pótolta hiányosságaimat. Sok és nagy, soha nem felejthető köszönettel tartozom ezért Tündének és Zsófinak.

Zsófi csendben távozott. Tünde azóta dolgozott. Én úgy éreztem, hogy az utolsó választási ciklusban csendben. A Tünde profilján olvasom: Friss műlapok (Össz.: 2815). Percben is 47. Órában mérve 117 nap. Óriási munka. Az adatbázis 11,9 része Tünde.
Mit is gondoljon most egy burkon kívüli feltöltő?
"Vajúdjatok hegyek!"


ocsovai andrás
2017.04.21. 09:50

Szerintem egy csöppnyi kis humor hiányzik a Köztérkép/Szoborlapról. Túl azon, hogy a humor rendkívül jó feszültségoldó... :)


Dr. Pinczés Sándor
2017.04.21. 09:10

A szerkesztőségi bili kiborulása nem olyan bonyolult, utaltam is rá: a szerkesztők - teljesen jogosan - a lap minőségén és a saját megbízatásuknak történő maximális megfelelésen dolgoznak, én pedig rendszerint próbálok több oldallal foglalkozni, talán nem mindig indokolt módon.

A szerkesztők szeretnék, ha nem éreznék, hogy átnyúlok a fejük felett, de én néha mégis megteszem, amikor úgy érzem, hogy közbe kell lépnem. Semmi célom megalázni, vagy ellehetetleníteni őket, egyszerűen fontos számomra, hogy valami középutat tartsunk.

Az viszont nagyon fontos, hogy Vera és Mária mint törzsgárda, János, mint szakértő tag (és remélem Róbert is csatlakozik a csapathoz újra) hosszabb távon egy sokkal kiegyensúlyozottabb és együttműködőbb szerkesztőségi csoport, mint amit korábban valaha el tudtunk érni. Tűzbe merem tenni a kezem értük, és ezért az egységért, még ha nézeteltérések és feszültségek is vannak sokszor.
Emellett nem értek egyet az elefántcsont-torony kialakulásával, amit támadok is és vitázunk is ezen, és jogosan érzik sokszor, hogy ellenük cselekszem, pedig nem ez vezérel. Ezek a nézeteltérések vezettek most is oda, hogy inkább válasszunk, kapjuk meg az újabb mandátumot és ennek tudatában öntsünk tiszta vizet a pohárba.

De végső soron mindegy, mit gondolok, az idő eldönti majd, hogy a törekvéseink jók voltak-e vagy rosszak. Amire én hallgatni tudok itt és most az az, hogy mennyire érzem lehetségesnek az együttműködést valakivel, mert végső soron nekem akkor is itt kell lennem, amikor nektek már nincs kedvetek. Ezt fontos kiemelni. Nem látom, hogy bárkinek át tudnám adni ezt a felelősséget anyagilag, technológiailag és emberileg - ergo hosszútávra kell berendezkednem, mások a szempontjaim.

Te semmiért nem tudsz megbocsátani, és évtizedes sebeket hordozol. Se erőm, se időm arra, hogy a te vagy a műlapjaid elleni ténykedésekkel foglalkozzak. Van egy napi 10-14 órás munkát követelő saját vállalkozásom, és van néhány hobbim, amiket próbálok emellett üzemeltetni. Ha azt gondolod, hogy egy percnyi időt vagy energiát szánok is a gyűlölet vagy az áskálódás fenntartására, tévedsz.

Mélységesen sajnálom, és évekig tartott feldolgoznom, hogy nem működünk jól együtt, megszenvedte ezt a lap és a szerkesztőség is, és most már kitartok emellett a döntésem mellett.

Eltökélt célom üzemeltetni a lapot mindenen túl.
Kértem már, hogy zárjuk le ezt a vitát és kérem újra, bár tudom, hogy az évi három vulkánkitörés megúszhatatlan.

Ezek a párbeszédek, amiket folytatunk, mélyen aláássák a hangulatot - már senki sem kíváncsi rá. Válaszoltam, mert valóban meg kellett magyaráznom, miért kellett mégis választani.

Viszont jelzem, hogy ezentúl nem fogok reagálni a személyeskedő kommentjeidre.

Tamás! Ez megint csak egy légből kapott, rosszindulatú rágalmazás. Nem több, mint a két évvel ezelőtti Vera, és Dénes Ildikó megszólalása. Épp jókor elhelyezve.
Én soha nem írtam senkinek sértő leveleket, hiába is szeretnéd itt ezt elhitetni mindenkivel.
Viszont kaptam iszonyú mocskos leveleket, amikről nem beszéltem senkinek, vagyis te sem tudhatod, miről van szó.
Szerettem volna indulni a választáson, de egy újabb csalás áldozata lenni, már nem.

És, csak tájékoztatásul, mindenkinek: az első négy éveben csak Bercivel tartottam a kapcsolatot, te még akkor sem bíztál meg bennem, és nagyon sokszor szembe mentél minden javaslatommal, ami az oldal dolgait érintette.
Egyébként ebben a most kialakult helyzetben semmilyen részem nem volt, máig sem tudom, milyen vita volt, van a szerkesztők között. Mitől is borult ki a szerkesztőséi bili?
Kapunk erre választ, vagy csak továbbra is az én (meg a műlapjaim) üldözésével vagy elfoglalva, pótcselekvésként?

Egyetértek veled a szerkesztőséget illető ügyekben és bízom abban, hogy a transzparencia növelésével, a közösség bevonásával megváltoztathatjuk a sokak által fegyelmezőnek megélt légkört. De fontos leszögezni, hogy kölcsönös befeszülések vannak, vagyis kölcsönös felengedésre van szükség...

Ami annak idején ment, valószínűleg nem véletlenül maradt abba. Nagyon nehéz emberileg az, hogy elvonatkoztassunk a saját értékrendünktől és ízlésünktől, és a nagy egészet nézzük - személyektől és stílusoktól függetlenül.

Én nem keseredem el ezen az állapoton -- a Köztérkép jellege miatt abban a fázisban van, hogy úgyszólván természetes a mögötte dolgozó kis létszámú közösség. Amikor megszületett, és utána jó néhány évig, tízezresével jöttek a köztéren sorakozó, kvalitásos műalkotások. Ezek száma megcsappant, túl vagyunk már a közintézmények, templomok belsejében megtalált szobrokon is. A külföldi feltöltések a jelek szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, én ennek akkoriban nagy előmozdítója és támogatója voltam, de ha ennek nincs komoly felügyelete, a nagy felülethez hasonlóan el fog aprózódni. Mindent összevetve, nincs már akkora terep, ahol az új tagok rendszeresen, hétről hétre kiélhetik ennek a munkának a legnagyobb élményét, a megtalálást és a feltöltést -- úgy látszik, a dédelgetés, javítgatás, egy szobor pár évvel későbbi újrafelkeresése nem okoz ekkora örömöt. Tudomásul kell venni, hogy ennyien vagyunk, ennyien csináljuk. Én inkább sokkal jobban megbecsülném az újabb, aktív tagokat, egyáltalán nem folyamatos fegyelmezéssel, hanem bátorítással, segítséggel.

Ha ez a régi terv valóra válik, és a szerkesztőségi munka újra az egész közösség nyilvánossága előtt folyik, mint ahogy ez annak idején Berci idejében történt, az nagyon jó. De ehhez egy állandóan jelen lévő, elfogulatlan, bizonyos pedagógiai érzékkel megáldott főszerkesztő is kell, akinek van minőségi víziója arról, mi is ez az egész (és ebben a vízióban pontos és következetes), képes és hajlandó adott esetekben a saját ízlése ellen is működni és együttműködni, és meg tud szólítani valamilyen módon mindenkit. Senkit nem akarok megbántani, én minden szerkesztőtársamat szerettem és becsültem annak idején, elképesztően nagy munkát végeztek, de ilyen figurát a közösségben ebben a pillanatban sajnos nem látok.


Csuhai István
2017.04.20. 09:18

Ha mindegy, akkor miért szavazunk. Van értelme? A szerkesztők és tagok közötti viták, nézeteltérések okát kezdem abban látni, hogy túl sok elvárás van szabályozva egy-egy műlaphoz. A napokban kezdtem átírni, javítgatni a 2010-ben feltöltött műlapjaim. Óriási a különbség. Nem azt mondom, hogy ne javítsuk a minőséget, de ... olyan sok paraméterre kell már figyelni, hogy elkerülhetetlen a hiba, jelöletlenek maradhatnak. Ekkor jön képbe a szerkesztő, aki felhívja a figyelmet a hiányosságra. Egy idő után már zavar, fáraszt. Amit a mai napig nem tudok elfogadni az a "Más kép" megjelölés a műlapon. Mindenki látja, hogy nem a műlap tárgya, pl. egy szobor, de hozzá kapcsolódik, kapcsolható. Ebben az esetben elegendő lenne a fotó mellé odaírni mit ábrázol. A hét éve felrakott linket törölnöm kellett, mert már nem elérhető. Kitartást, hasznos munkát a megválasztott szerkesztőknek.

Egyetértek, lássuk hányan szavaznak. Hogy kire, az ez esetben tulajdonképpen mindegy.


Pótó János
2017.04.19. 21:02

Engem is nyugtalanít, de most ezt már meg kell tartanunk, mivel meghirdettük és mert a jelenlegi szerkesztőség ebben a formában már nem tud tovább működni.

Ahogy írtam, 3 tagot választ a tagság, max. 2-t én. Amennyiben kevés taggal jön létre az új szerkesztőség, akkor kevés taggal tesszük hatékonnyá. Szerintem sikerülhet, ha néhány dolgot újragondolunk.

Szerintem jó látni a realitásokat, vagyis a kevés jelöltszámot. Ez is mutat valamit, amiből tanulnunk kell.

Biztos, hogy szerencsés négy jelölttel szerkesztőség választást tartani?
Ha lenne tíz jelölt, abból hármat megválasztanak, a jelöltek közül további kettőt pedig felkér Tamás - az rendben lenne.

Engem így kicsit nyugtalanít a dolog.


Orbán Róbert
2017.04.19. 18:55

Egy ilyen otromba és gusztustalan támadásra csak tehetek egy megjegyzést, vagy nem?


Pótó János
2017.04.15. 23:09

Valahogy nem látom most értelmét a húrok feszítésének!


ocsovai andrás
2017.04.15. 20:35

Nagy kár Tünde, hogy csak ennyire futotta. Sajnálom és sajnállak.


Pótó János
2017.04.15. 19:20

Kissé elszorult szívvel olvastam Tamás őszinte, (köszönet érte), de megrázó bejegyzését a válságról, ami alapján tervét – a kétévenkénti választást – föladta. Nagyon szigorú ez a megállapítása: „a szerkesztőség a jelen formájában nem tud tovább működni a belső feszültségek miatt”. Nincs annyi rálátásom a dolgokra és nincs annyi információm, hogy cáfoljam, vagy üdvözöljem: elfogadom. Arról sincs fogalmam, mi a belső feszültség. Én a munkát látom.
Azt azonban elmondom, sok NETES közösségnek, pár a NETET és a való kapcsolatokat is átölelő közösségnek voltam már tagja, mind ugyan abba a (magyarnak is jellemzett) betegségbe esett, amit legenyhébben torzsalkodásnak, de durvábban ellenségeskedésnek lehet nevezni. A legtöbb esetben fölbomlás lett a vége – ill. mindegyikben. Voltam olyan helyzetben, ahol külföldi, nagyon jól funkcionáló minták álltak rendelkezésre, és hiába volt az elhatározás a követésre – jött a magyar átok.
Én csak abban bízom, hogy ebben az esetben (mondhatnám: a mi esetünkben) az intellektus és a profizmus, a higgadtság és a megfontoltság győzedelmeskedik.


Dr. Pinczés Sándor
2017.04.14. 21:30

Hat éve vagyok a lapon, és ez a hat év gyorsan eltelt. Ebből a hat évből négy évet töltöttem szerkesztőként, de közel másfél éve munkámban olyan beosztásba kerültem, mely néha három embert is kíván, így – bármennyire is bíztam abban, hogy tudni fogom csinálni – nem tudom olyan, napi szintű intenzitással ellátni ezt a feladatot, mint az előtte levő három év folyamán. Nem szeretném hátráltatni a szerkesztőségi munkát azzal, hogy nem tudok napi szinten jelen lenni, így nem leszek a jelöltek között.


Pár gondolatot azért megosztanék Veletek. A szerkesztőségi munka szenzációs tud lenni. Én időnként végig olvastam a már lezárt kérdéseinket (külföldi lapok, templomi alkotások, áthelyezett alkotások, emlékőrzők, képhasználat, stb.), amin sokat vitatkoztunk (jó, egészséges értelemben), és örülök, hogy mindennek részese lehettem. Ahogy annak is, hogy végére értünk a mintegy 27000 lap szavazásának.

A szerkesztőség léte fontos. Tamás kitalált valami szenzációsat, melynek részesei lehetünk, és ma már nagyon sokan tudják, hogy mi a Köztérkép, sokan idézik írásainkat, hivatkoznak a lapra, használják – még oktatáshoz is – a kép- és szöveganyagot. Mindnyájan azért vagyunk itt, mert szeretjük az épített örökséget, a köztéri alkotásokat, a művészetet. Szeretünk fotózni és érdekel bennünket egy-egy alkotás kapcsán annak (és környezetének) története. Tehát a célunk ugyanaz. Éppen ezért fontos, hogy legyen egy olyan csapat, aki ezt koordinálja, segíti a kezdő feltöltőket, jelzi a lapgazdáknak, hogy mit lehetne még tökéletesíteni, pontosítani a lapján. Egy vagy két ember ezt nem tudja folyamatosan csinálni, hiszen mindenki szabadidejében tud jelen lenni. Bízom abban, hogy mindig lesznek vállalkozó szellemű szerkesztő-jelöltek. A szerkesztőség létrejötte segítette az egységesebb kép kialakulását, osztódtak a feladatok, de egy picit el is veszett valami: a kommunikáció. Ha felmerül egy-egy megoldandó kérdés, jó lenne, ha minden tag részt vehetne benne – habitusától függően. Így mindenki részt vehetne egy-egy szabálymódosítás, változtatás létrejöttében.

Nekem nagyon sokat adott ez a lap. Olyan helyekre jutottam el, ahova nem biztos, hogy elutaztam volna. Rengeteget olvastam a lapok kitöltéséhez, sok-sok új dolgot ismertem meg, amit e nélkül nem tettem volna. De ezzel bizonyára Ti is így vagytok.

Köszönöm Nektek, hogy ebben a négy évben bizalmat szavaztatok nekem.
Köszönöm az első szerkesztőség tagjainak, hogy kitaposták az utat a szerkesztőségi munkában – amely természetesen folyamatosan változik. Köszönöm a négy év alatt velem együtt dolgozó szerkesztőtársaknak, Tündének, Verának, Máriának, Istvánnak, Jánosnak, Anitának, Róbertnek, és Gézának az együtt töltött időt.

Közösen értük el ezt, Tünde. Itt a lehetőség újra, hogy picit újragondoljuk a szerkesztőséget.

Anno azért vontam vissza a szerkesztőségi kinevezésedet, mert nem láttam működőképesnek a közös munkát. Ezen a téren úgy látom, nincs változás.

Azokat a bizonyos belső leveleket neked is köszönhetjük, emlékeim szerint :)

Másrészt a bejegyzésemben világosan leírtam, kik vitték a munka nagy részét. János tanácsadó szerkesztőként dolgozott, vagyis más elfoglaltságai mellett napi szinten nem tudott részt venni a lap munkájában, de véleményét és szakértelmét nagyon értékesnek tartjuk, és sok kérdéses helyzetben számítottunk rá - és remélem, a jövőben is számíthatunk. Emiatt ez a speciális pozíció fenn marad, ha a jövőben János tovább vállalja az itteni akár eseti jelenlétet is. Én örülnék neki.

Köszönöm az újabb kommentedet. Az ilyenek miatt érzem, hogy továbbra sem szeretnék veled dolgozni szerkesztőként.

Én nem vettem részt a szerkesztőségi munkában az elmúlt két évben. Megvontad tőlem a szerkesztőségi hozzáférést, miután nem tudtam kedélyesen elcsevegni azokkal, akik kicsináltak, eltávolítottak.
Biztos bennem van a hiba, mert bizonyos normák szerint próbálok élni.
A kialakult helyzet nagyon gáz. Még annál is, mint amit csak sejtettem. Csak nem Pótó döntött mindenki feje fölött, mindenben? Ő, akiknek egyetlen műlapja sincs, fogalma sincs a szoborkeresős utakról, mit jelent a feltöltőknek egy-egy műlap elkészítésének folyamata?

Csak annyit még: a szerkesztőket, bizony időnként mindenféle mocskos, és kevésbé mocskos dolgokkal támadják meg. Ez ellen nehéz védekezni, mert a közélet is, meg az internet egyéb felületein is lehet ilyen hangnemben is kommunikálni. Hogy itt belső levelezésben néha mit kap az ember – azt el se hihetik azok, akik még nem próbálták! De, fel a fejjel, hátha lesz, akit nem dobálnak meg sárral a többiek.

Azt már tudom, hogy sem emberi, sem szakmai szempontok nem számítanak semmit.

Még egy fontos újdonság: amennyiben te is szívesen lennél szerkesztő és konkrét elképzeléseid vannak, milyen irányba vinnéd a KT-t, akkor írd meg szerkesztőségi programodat.

Nem kell más tenned, mint egy egy új blogbejegyzést létrehozni a "Szubjektív" kategória alatt, és ezt linkelni a saját beállításaid oldalon, ahol jelöltségről is nyilatkozol a pipával.

A link beviteli mező alatti magyarázatba betettem egy gyorslinket, amire kattintva máris a megfelelő kategóriájú bejegyzés létrehozásához ugorhatsz. Ebben a kategóriában magad is tudod publikálni a bejegyzésedet.