'Alkotója nem szánta köztérre, legkevésbé kútfigurának, amilyen szerepkörbe legutóbb került. A táncoslány átszellemült tartása, Csáky kimért eleganciával megmintázott formateremtő gondolatai nehezen viselik az utca zajos forgatagát.'

Elhelyezték 1961. április 8-án, a Honvéd téren, 1969. szeptember 4-én áthelyezték a Klauzál térre, 1982. júliusában került jelenlegi helyére; az Anna-kutat díszíti. 2006-ra megújult környezetében látható újra. Szobor, alumínium, 100 cm.

'A szép, kedves táncosnő figura fölállítása óta vár méltó helyére. Köztéri pályafutása kalandos, tanulságos. Csáky József (1888-1971) Szegeden született, gyermek- és ifjúkora szülővárosához kötötte. Húszévesen Párizsba ment, és egy csapásra a századelő feszült szellemű, inspiráló hatású modern művészeti törekvéseinek hatása alá került. A korai szakaszban csatlakozott a kubista mozgalomhoz, elsők között készített kubista szellemű szobrokat. Hamarosan fölfedezték, neve ismertté vált a művészvilágban. Párizsban kialakult életművét idehaza csak az ötvenes évek végén ismerték meg. 1959-ben kiállítást rendeztek műveiből Budapesten, s ebből az alkalomból hazalátogatott, rövid időt Szegeden töltött. Ekkor vásárolta meg a városi tanács Táncosnő című szobrát.'

'Miért szép ez a szobor? Mert az alkotás születésének nagy pillanatát örökíti meg. A táncosnő törékeny alakja, mint a húr, kifeszült a térben, már lábujjhegyre emelkedett, teste megfeszült, mozdulatlanná merevedett, már csak szoknyája puha libbenése őrzi az imént még mozduló test lendületét. Karjait - gyönyörű koszorúként - a táncra perdítő mozgást elindítandó szorosan, szomorkásan szép fiatal feje köré zárta. Minden megszűnt számára, csak befelé figyel már, teste, lelke a táncot indító zene ütemére vár. Elhisszük, hogy a táncra termett sudár lányalak mindjárt mozdul, és eggyé lesz ő és a tánc. Ez persze merő fikció. De a kitalált mesét hihetővé teszi a mesterien mintázott szobor. A parányi figura statikus mozdulatát meghazudtolva csupa feszültség, dinamika. A test formái végtelenül le vannak egyszerűsítve, a mester mindent a táncot indító, feltöltő feszültség érzékeltetésének rendelt alá. A teremtő, alkotó akarat, az intuíció szobra a Táncosnő.'

Ir.: DM. 1913., Szelesi Zoltán, Tóth Attila: Miért szép? Művészet, 1988. nov.-dec.