Az Erdélyi Múzeum című lap 1897-es számában megjelent "Történelmünk dicsőítése" című írás így tudósít:

"Ezredéves történetünket legújabban két oly páratlan fejedelmi kitüntetés és dicsőítés érte, a mely nemcsak honfitársaink lelkét gyújtotta lángra s szívét árasztotta el édes gyönyörrel, de méltó feltűnést keltett messze hazánk határain túl is, és visszhangozni fog még sokáig ország-, világszerte.
Egyik: II. Vilmos német császár és porosz király pohárköszöntője, melyet magyarországi látogatása utolsó napján szept. 21-én Buda-várában a búcsúlakomán tartott; a másik: Ő Felsége a mi szeretett királyunk nagylelkű elhatározása (szept. 25.), mellyel történetünk tíz kiváló alakjának Budapesten szobrot emeltet." http://epa.oszk.hu/00900/00979/00096/pdf/EM-1897_14_08_421-424.pdf

Az eseményt valószínűleg megelőzte az a sétakocsikázás, amiről Liber Endre "Budapest szobrai és emléktáblái" (1934) című könyvében olvashatunk:
"...a hagyomány szerint nagyon dicsérte fővárosunk szépségeit, de hangsúlyozta, hogy nincs megelégedve szobrainkkal, különösen azért, mert – úgymond – a magyarok históriája tele van Héroszokkal, akik megérdemelnék hogy emlékük bronzba öntve, vagy kőbe faragva hirdesse nagyságukat. Vilmos császár a főváros szobrairól alkotott véleményét állítólag felséges barátja, első Ferenc József király előtt sem titkolta..."

Ez után következett a már említett pohárköszöntő, amiben név szerint Zrínyi nevét is megemlítette, méghozzá "legmagasztalóbb szavakkal".

Közvetlen a látogatást követően, talán valóban ennek következtében a király Bánffy Dezső miniszterelnöknek levélben úgy rendelkezett, "...megajándékozza a nemzetet tíz szoborral, hogy a magyar fővárosnak alkalmas tereit díszítsék és a múlt idők kiváló alakjainak emlékét örökítsék meg..."
A levélből:
"Óhajtván, hogy magyar székesfővárosomnak erre alkalmas terei oly kisebb méretű szoborművekkel láttassanak el, melyek midőn a várost díszítik, egyszersmind a múlt idők azon kiváló alakjainak emlékét örökítik meg, kik a nemzeti élet különböző téréin kitűntek,udvartartásom költségeinek terhére több évre terjedő beosztással megfelelő összegeket engedélyezek arra a czélra, hogy a keresztény vallásért vértanúságot szenvedett Szent Gellért csanádi püspököt, a hitbuzgó Pázmány Péter esztergomi érseket, Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket, Hunyadi János és Zrínyi Miklós, a haza és a keresztény­ség hős bajnokait, Pálffy János gróf, Magyarországnak a trón védelmében nagy érdemeket szerzett főhadparancsnokát,a honfoglalás történetét író Béla király névtelen jegyzőjét,Verbőczy István, Magyarország nagy hírű jogtudósát és annak népszerű lantosát Tinódy Sebestyént ábrázoló szobrok készíttes­senek és megbízom Önt ezen elhatározásomnak végrehajtásával." (Budapest, 1897. szeptember 25.)

A következő év májusában tartott értekezletet követően tíz művészt szólítottak fel, hogy egy-egy szoborról vázlatot és költségvetést készítsenek.

A végső lista:
Holló Barnabás: Bocskai fejedelem,
Szárnovszky Ferenc: Pállfy generális (ezt később Sennyei Károly készítette),
ifj. Vastagh György: Bethlen Gábor,
Róna József: Zrínyi Miklós,
Jankovits Gyula: Szent Gellért püspök,
Bezerédi Gyula: Tinódy Sebestyén,
Ligeti Miklós: Béla király névtelen jegyzője,
Tóth István: Hunyadi János,
Donáth Gyula: Werbőczy István,
Radnai Béla: Pázmány Péter.

Az alkotások helyét is kijelölték (így a Köröndön korábban lévő szökőkutat eltávolították), 1899. derekán már dolgoztak a művészek.

1902-től kezdődően a szobrok sorban kijelölt helyükre kerültek. A későbbiekben azonban nem feltétlenül engedelmeskedtek a királyi döntésnek. Sorsuk, történetük nyomon követhető a lapon.