Albertirsán született 1920-ban. Fizikai dolgozóként, 1941-1942-ben id. Szabó István szobrászművész környezetében szerezte első művészeti tapasztalatait. A II. világháborúban behívták katonának, ahol fogságba esett és csak 1946-ban tért haza. Ismét fizikai munkás lett, közben leérettségizett, és felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol id. Szabó István és Pátzay Pál növendékeke. A Képzőművészeti Főiskolát 1956-ban végezte el. Főiskolás korában kisméretű állatfiguráival hívta fel magára a figyelmet. Az állatok; macska, csikó, mackó stb. művészeti megformálása pályája későbbi szakaszában is domináns maradt. Emberábrázolásai az anyasággal és az alföldi falvak mindennapi életével kapcsolatosak. Alkotásai szinte kivétel nélkül zárt, tömör kompozíciók. Legjellemzőbb vonásuk a monumentalitás. Műveiből derű, vidámság és humor árad, ugyanakkor erőteljes belső dinamizmussal bírnak. Harmonikusan egyesítik a természet elemeit és az anyag törvényszerűségeit. A szobrász samott alapanyagú munkáival az iparművészet felé közelít. Szolnokon telepedett le 1957-ben, ahol a Szolnoki művésztelep tagja, s rövidesen a város egyik illusztris művésze. Tanít a Varga Katalin Gimnáziumban. A helyi, a regionális és az országos kiállítások állandó résztvevője. Művei kollektív tárlatok keretében külföldre /Tallin, Moszkva, Szófia, Bécs, Párizs/ is eljutottak. Járt tanulmányúton a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Olaszországban és Franciaországban/1976-ban/. Munkáival szerepelt Moszkvában, Szentpéterváron, Szófiában, Párizsban, Drezdában, Bécsben, Olaszországban, Bulgáriában és a volt Jugoszláviában. Közterületen 20 szobra áll. 1978-ban részt vett a Villányi Alkotótábor munkájában. Dolgozott a tokaji és a hajdúböszörményi művésztelepeken is. 1977 óta Dörgicsén él. A falu lakossága befogadta és szeretettel veszi körül. A szép Balaton-felvidéki táj újabb lendületet adott alkotói tevékenységének. Folyamatosan dolgozik. Kertjében szoborparkot létesített, mely tavasztól késő őszig megtekinthető.


Elismerései, díjai

Budapest Fővárosi Tanács díszkút- és szoborpályázatának III. díja (1954)
Jubileumi emlékérem (1970)
Káplár Miklós-díj (1972)
Megyei Tanács művészeti díja (1980)
Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj (1985)
Művészeti nívódíj (1985, 1987, 1994)
Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díj (1995)

Köztéri művei

Teknősbékán ülő fiú (kő, 1958, Jászberény)
Álló leány (mészkő, 1960, Bonyhád)
Csikó (bronz, 1962, Budatest XXI. ker., Csepel, Csillagtelep)
Térdelő leány (kő, 1962, Debrecen)
Álló nő (mészkő, 1963, Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem kollégiuma)
Játszó mackók (kő, 1966, Kazincbarcika)
F. Bede László (kő portré, 1965 körül, Szolnok)
Mackó (mészkő, 1969, Szolnok, Kassai úti Általános Iskola)
Falburkolat (kerámia, 1972, Tiszalök, Postaház)
Fríz, oszlopburkolat (kerámia, 1973, Nagykanizsa, Mávaut-pályaudvar)
Dózsa György (bronz emléktábla,1975, Szolnok)
Kecske (kő,1977, Szolnok)
Dombormű (terrakotta,1978, Mezőtúr)
Szolnoki szfinx (kő, 1979, Villány, Szoborpark)
Mesélő (kő, 1979, Hajdúnánás)
Mesefigura (mészkő, 1980, Hajdúnánás, Nevelőotthon)
Zenélő (kő,1983, Szolnok)
Felszabadulási emlékmű (kő,1983, Tiszajenő)
Pelikán (bronz, 1984, Budapest XVI. ker.)
Játszó gyermekpár (kő, 1994, Székesfehérvár, Maroshegyi Óvoda)
Dombormű (kő, Dörgicse, Királypince)
Díszkút (bronz, Mezőtúr)
Gróf Szapáry Gyula (bronz portré, Pusztataksony)
Kút figurával (kő, Szeged)
Bölénycsúszda (kazánlemez, Szolnok)

Művek közgyűjteményekben

Damjanich János Múzeum, Szolnok
Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Banja Luka (YU).

Több forrásból is dolgoztam:
Nagy István szobrászművész weblapja
Art portál
A szolnoki Varga Katalin Gimnázium évkönyve