Laluja András 1934-ben született Esztergomban. Nagyapja a Keresztény Múzeum gondnoka volt, szülei ott végeztek a tanítóképzőben. Kisgyermekként rábízták a múzeum szobrainak törölgetését, így szerezte az első impulzusokat.
Szülei Kesztölcön kaptak munkát, s az általuk vezetett szlovák kórus és színjátszó csoportban fedezte fel azt a kultúrát, amely az ő eleinek vérében is csörgedezett. Édesapja a háborúból betegen tért vissza, ekkor költöztek őseik földjére Nézsára haza.
Érettségi után dolgozni kezdett, s unalmában agyag szobrokat gyúrt. Az akkori iskolaigazgató Czinke Ferenc rábeszélésére jelentkezett a főiskolára.
1963-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán, tanárai Dózsa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula voltak. 1964-ben felkérték,hogy tanítson a képzőművészeti gimnáziumban. Miután a családban már sok volt a tanító,ő szeretett volna kilépni ebből körből. Ő csak szobrász akart lenni. de belátta,hogy ez a kötődés sem engedi őt más utakra, élete végéig tanított.
"Életévé vált a tanítás, s addig élt, míg taníthatott."

1964-óta Folyamatosan szerepelt a nyilvánosság előtt, első egyéni tárlata 1965-ben volt Debrecenben. Harminc évig tanított a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász tanszakán. Nagy méretű monumentális és kisplasztikával, épületszobrászattal foglalkozott. A lemez domborítás és hegesztés jeles művelője volt.
Munkáit embercentrikus tartalom, konstruktív szerkezet jellemzi. 1968-ban avatták fel Mohácson a Busójárás című művét, mely majd hét méter magas. Elmondása szerint soha sem látott Busójárást, ősi ösztöneire hallgatva készült a nagy "oszlop" mellyel egycsapásra kivívta a szakma és a közönség elismerését.

Bánki menyecske című szobrát a Szlovák tájház udvaráról ellopták, majd összetörve előkerült. Talán lesz újraöntés, hiszen a gipsz minta megvan az alkotó házában őrzi a neje. Részben átvett: a helyi tájékoztató füzetből.