Palotás József bemutatása
Palotás József Munkácsy-díjas szobrászművész.
Palotás József 1947-ben, Pécsett született: 1961-1965 között középiskolai tanulmányait a pécsi Művészeti Gimnáziumban végezte, Haraszti Pál és Lantos Ferenc festőművészek biztatására, Rétfalvi Sándor szobrászművész hatására mégis szobrász szakra felvételizett a Képzőművészeti főiskolára először sikertelenül, de tudatos felkészülést követően másodszorra felvételt nyert.
1968-1972 között a főiskolán a legszuggesztívebb mestertől, Somogyi Józseftől tanulja a szakmát és hivatástudatot. Pályája kezdetén, 1972-től három évig volt iskolájában tanít, Pécsett, első önálló kiállítását Budapesten rendezi 1975-ben. Ez az útkeresés időszaka, nemcsak új anyagot, technikákat, hanem új lakóhelyét is keresi: 1976-ban Birkás István hívására, valamint a Vasmű kínálta lehetőségekben fantáziát látva telepedik le Dunaújvárosban. Azóta is itt él és dolgozik.
Szinte azonnal bekapcsolódik a helyi képzőművészeti életbe, kiállít a Fejér Megyei Őszi Tárlatokon, részt vesz az acélszobrász szimpozionokon. Ez az időszak az, amikor hangsúlyos – a pálya későbbi állomásaira is kiható – szerepet kap a tevékenységében az öntött vas. Az e matériához való vonzódást az acélszobrászati alkotótelep művésztelepi programja keretében készített, az alkotótelep tevékenysége eredményeként napjainkra gazdag műtárgyállományúvá nőtt a Duna-parti szoborparkban felállított két munkája is tanúsítja, az 1987-es Őroszlop és az 1996-ban készített Világfa.
1978-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójával jut ki Nyugatra, ahol a művészet eredetisége felszabadítja, tovább inspirálja a gondolatait, bár már ekkor is saját úton jár. Az erős egyéniségek, hatások élményét transzportálja, személyessé teszi. 1980-at írunk, amikor első dunaújvárosi köztéri szobrát, az Építők emlékművét felállítják – a mű a jellegzetes környezet hatására betonból készül - 1980-tól 1983-ig Derkovits-ösztöndíjban részesül: az elismerés elnyerése vidéken élő alkotó esetében kivételesnek mondható.
Az 1980-as éveket a geometrikus-organikus szintézis jellemzi – itt elsősorban az életmű egyik kitüntetett darabját kell említeni az 1986-os Hedonista asztalt, de ez fémjelzi a kis- és középméretű plasztikákat is.
Az 1990. október 6-án a pentelei dombon felavatott 48-as emlékmű ez idáig legnagyobb szabású munkája is az organikus szellemiség és geometrikus rend egyesítése. Az örökmécses, a kokárdakút, a pad ugyanúgy az együttes szerves része, mint az emlékmű mögött megbújó régi temető sírkövei, vagy az emlékműív alatt elterülő város képe. Felmagasztaló, megrendítő erejű megjelenítése a hősies múltnak. A kilencvenes évek – számos kisebb megbízásra tervezett és kivitelezett világháborús emlékmű, történelmi alakok mellett – legfontosabb művei a középméretű bronz szobrok. Művészetében egyre inkább kiteljesedik a szürrealisztikus látásmód és formálás: a testek különös megragadása, furcsa testkapcsolatok egyesítése.
A művész körplasztikai működésével párhuzamosan figyelemre méltó érmészeti tevékenységet folytat. Különösen kedveli a sorozatokat, erről tanúskodik a „Bartók Béla emlékére”, a „Tavaszi furcsaságok”, az „Álom”. Kitágítja az érem műfaji határait, a kisplasztika felé nyit, radikális újításokkal él – például a Szeles tájak I-III. esetében: ezt az 1994-es FIDEM kiállításon mutatja be a Nemzeti Galériában.
1995-ben a szakma elismeréseként a kormány Munkácsy-díjjal tünteti ki. 1999-ben a dunaújvárosi művészek szavazata alapján az „Év képzőművésze” lesz.
2005 szeptemberében a Kortárs Művészeti Intézet megrendezte életműkiállítását, miközben 2001-ben-ben több köztéri szobrát is felállították – Dunaújvárosban, májusban a Vízvirág szökőkútját avatták fel.
2002. március 15-én került felavatásra a városban az általa készített ’56-os emlékmű. A művész munkássága, szellemisége Dunaújváros számos terén, intézményében látható alkotásain, szobrain, emlékművein, szökőkútján, portrészobrain, domborművein keresztül jut el a dunaújvárosiakhoz. (forrás: Dunaújváros önkormányzata, Dunaújváros Online)
„Palotás József több mint negyed évszázada alakuló szobrászata nem egy megszokott pályafutás. Mindig távol volt a közhelyektől, ugyanakkor mindig távol az erőszakolt innovációtól. Tudatos, szerves pálya az övé, ahol a nyitottság, a világ szellemi értékeinek széles ívű figyelemmel kísérése mindig fontos. Ha szobrászata szellemiségének eredeti vonásait keressük, akkor egyértelműen arra kell utalnunk, hogy az általában tragikus alaphangú, drámai témákat mozgató vagy épp az arc nélküli humanizmust erőszakoló, „komoly” szobrászatban ő mennyire úttörője a groteszk hangvételnek, melyben a nevetséges és az ijesztő összegződik, mennyire képes az irónia megmintázására, melyben szellemes, keserű finomabb vagy direktebb gúny érezhető. Szobrászatában egyaránt fellelhetők természeti inspirációk és kultúrtörténeti hatások, az őt körülvevő társadalom ellentmondásainak direkt, indirekt feldolgozásai. A komolykodó magyar szobrászatban címeivel is fricskázni meri a közhelyeket, a kommersz látásmódot. Mint kiválóan képzett szobrász, mindig feszültséggel indukál a figurális és elvont határterületein. Van amikor még egy pop-os szemlélet is befolyásolja, a szürrealizmus szinte végigvonul szobrászatán vagy bizonyos témáin, ám talán leginkább organikus formaképzésének elképesztő gazdagsága veszi le lábáról szobrai szemlélőjét, amely néha még a futurizmus mai alkalmazásában is kicsúcsosodik. S persze ne tagadjuk le: ezekben a művekben is – adott esetben – kőkeményen ott a dráma. S végül egy „nehéz téma”. Palotás és az erotika. Persze: nyilvánvaló, hogy ő nem erotikus szobrász (az aztán végképp nem!), de formaképzésének organikus gömbformái, nyílásainak érzékeltető finomságai, natúrához közelebb álló nőalakjainak mintázási dinamikája azt mutatják, hogy ez a fajta fűtöttség igenis jelen van szobrain.”
(Wehner Tibor)
Köztéri művei
Anya gyermekével (fa, 1975, Komló, kórház)
Taksony József-portré (mészkő, 1975, Komló)
Plasztika (beton, 1976, Komló)
Nagy kocka (krómacél, 1978, Dunaújváros, Dunai Vasmű)
Plasztika (mészkő, 1980, Leninváros [ma Tiszaszederkény], Olefin Szálló)
Plasztika (beton, 1980, Dunaújváros, 26. sz. Építőipari Vállalat)
Díszkút (mészkő, 1984, Balatonszéplak, Dunai Vasmű Üdülője)
Gagarin-emléktábla (1981, Dunaújváros, bronz)
Testvérek (bronz, 1984, Dunaújváros, Római Városrész)
Eseménynapló I-III. (bronz dombormű, 1984, Dunaújváros, Dunai Vasmű)
Kőrösi Csoma Sándor-portré (bronz, 1986, Dunaújváros, Kőrösi Csoma S. Általános Iskola)
Domborműves emléktábla (bronz, 1986, Budapest, V. ker., Markó u., Országos Mentőszolgálat)
Őroszlop (kovácsoltvas, 1987, Dunaújváros, Szoborpark)
Cégér, felirat (bronz, 1987, Székesfehérvár, Pelikán Terem)
Gárdonyi Géza (bronz mellszobor, 1987, Dunaújváros, Gárdonyi Géza Általános Iskola)
Szökőkútplasztika (mészkő, bronz, 1988, Kehidakustány)
A város török alóli felszabadulásának 300. évfordulója (mészkő, domborműves emléktábla, 1988, Székesfehérvár, várfal)
Domborműves cégtábla (márvány, 1989, Dunaújváros, Juharos söröző)
Dr. Ádám Zsigmond-emléktábla (bronz, márvány, 1989, Soponya, Nevelőotthon)
Plasztikus díszítésű ivókút (bronz, mészkő, 1989, Dunaújváros, Dunai Vasmű Szabadidő Központ)
48-as emlékmű (mészkő, gránit, fém, üveg, 1989, Dunaújváros)
Plasztika (öntöttvas, 1989, Orosháza-Gyopárosfürdő, strand)
Móra Ferenc-portré (márvány, 1990, Dunaújváros, Móra Ferenc Általános Iskola)
II. világháborús emlékmű (mészkő, gránit, 1992, Paks)
II. világháborús emlékmű (mészkő, gránit, 1992, Iváncsa)
Címer (bronz, 1992, Adony, Polgármesteri Hivatal)
Címer (bronz, 1992, Besnyő, Polgármesteri Hivatal)
Szent Pantaleon-emlékoszlop (bronz, 1992, Dunaújváros, Szent Pantaleon Kórház)
II. világháborús emlékmű (gránit, mészkő, bronz, 1992, Dunakömlőd)
Címer (bronz, 1993, Nagyvenyim, Polgármesteri Hivatal)
II. világháborús emlékmű (gránit, 1993, Nagyvenyim, Községi temető)
II. világháborús emlékmű (gránit, 1993, Perkáta, Községi temető)
Illyés Gyula-portré (carrarai márvány, 1993, Cece, Illyés Gy. Általános Iskola)
II. világháborús emlékmű (gránit, 1993, Sárosd)
Díszkút (márvány, bronz, 1994, Dunaújváros, Dunaferr Szakközépiskola)
II. világháborús emlékmű (márvány, 1994, Baracs, temető)
Bartók-Móricz-Erkel-dombormű (kerámia, 1994, Dunaújváros, Móricz Zsigmond Általános Iskola)
Világfa (kovácsoltvas, 1996, Dunaújváros, Szoborpark)
IV. Béla király (bronz, 1997, Zalaegerszeg, 750 éves emlékmű)
Kőóra (gránit, 1997, Pécs)
Kossuth Lajos (bronz, mészkő, 1998, Oroszlány)
Zsuzsanna és a vének (mészkő, 1998, Dunaújváros, Vízisport Club).
2006 Kassa, Vychodoslovenska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
2006 Pilsen, Zapadoceska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
Palotás József 1947-ben, Pécsett született: 1961-1965 között középiskolai tanulmányait a pécsi Művészeti Gimnáziumban végezte, Haraszti Pál és Lantos Ferenc festőművészek biztatására, Rétfalvi Sándor szobrászművész hatására mégis szobrász szakra felvételizett a Képzőművészeti főiskolára először sikertelenül, de tudatos felkészülést követően másodszorra felvételt nyert.
1968-1972 között a főiskolán a legszuggesztívebb mestertől, Somogyi Józseftől tanulja a szakmát és hivatástudatot. Pályája kezdetén, 1972-től három évig volt iskolájában tanít, Pécsett, első önálló kiállítását Budapesten rendezi 1975-ben. Ez az útkeresés időszaka, nemcsak új anyagot, technikákat, hanem új lakóhelyét is keresi: 1976-ban Birkás István hívására, valamint a Vasmű kínálta lehetőségekben fantáziát látva telepedik le Dunaújvárosban. Azóta is itt él és dolgozik.
Szinte azonnal bekapcsolódik a helyi képzőművészeti életbe, kiállít a Fejér Megyei Őszi Tárlatokon, részt vesz az acélszobrász szimpozionokon. Ez az időszak az, amikor hangsúlyos – a pálya későbbi állomásaira is kiható – szerepet kap a tevékenységében az öntött vas. Az e matériához való vonzódást az acélszobrászati alkotótelep művésztelepi programja keretében készített, az alkotótelep tevékenysége eredményeként napjainkra gazdag műtárgyállományúvá nőtt a Duna-parti szoborparkban felállított két munkája is tanúsítja, az 1987-es Őroszlop és az 1996-ban készített Világfa.
1978-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójával jut ki Nyugatra, ahol a művészet eredetisége felszabadítja, tovább inspirálja a gondolatait, bár már ekkor is saját úton jár. Az erős egyéniségek, hatások élményét transzportálja, személyessé teszi. 1980-at írunk, amikor első dunaújvárosi köztéri szobrát, az Építők emlékművét felállítják – a mű a jellegzetes környezet hatására betonból készül - 1980-tól 1983-ig Derkovits-ösztöndíjban részesül: az elismerés elnyerése vidéken élő alkotó esetében kivételesnek mondható.
Az 1980-as éveket a geometrikus-organikus szintézis jellemzi – itt elsősorban az életmű egyik kitüntetett darabját kell említeni az 1986-os Hedonista asztalt, de ez fémjelzi a kis- és középméretű plasztikákat is.
Az 1990. október 6-án a pentelei dombon felavatott 48-as emlékmű ez idáig legnagyobb szabású munkája is az organikus szellemiség és geometrikus rend egyesítése. Az örökmécses, a kokárdakút, a pad ugyanúgy az együttes szerves része, mint az emlékmű mögött megbújó régi temető sírkövei, vagy az emlékműív alatt elterülő város képe. Felmagasztaló, megrendítő erejű megjelenítése a hősies múltnak. A kilencvenes évek – számos kisebb megbízásra tervezett és kivitelezett világháborús emlékmű, történelmi alakok mellett – legfontosabb művei a középméretű bronz szobrok. Művészetében egyre inkább kiteljesedik a szürrealisztikus látásmód és formálás: a testek különös megragadása, furcsa testkapcsolatok egyesítése.
A művész körplasztikai működésével párhuzamosan figyelemre méltó érmészeti tevékenységet folytat. Különösen kedveli a sorozatokat, erről tanúskodik a „Bartók Béla emlékére”, a „Tavaszi furcsaságok”, az „Álom”. Kitágítja az érem műfaji határait, a kisplasztika felé nyit, radikális újításokkal él – például a Szeles tájak I-III. esetében: ezt az 1994-es FIDEM kiállításon mutatja be a Nemzeti Galériában.
1995-ben a szakma elismeréseként a kormány Munkácsy-díjjal tünteti ki. 1999-ben a dunaújvárosi művészek szavazata alapján az „Év képzőművésze” lesz.
2005 szeptemberében a Kortárs Művészeti Intézet megrendezte életműkiállítását, miközben 2001-ben-ben több köztéri szobrát is felállították – Dunaújvárosban, májusban a Vízvirág szökőkútját avatták fel.
2002. március 15-én került felavatásra a városban az általa készített ’56-os emlékmű. A művész munkássága, szellemisége Dunaújváros számos terén, intézményében látható alkotásain, szobrain, emlékművein, szökőkútján, portrészobrain, domborművein keresztül jut el a dunaújvárosiakhoz. (forrás: Dunaújváros önkormányzata, Dunaújváros Online)
„Palotás József több mint negyed évszázada alakuló szobrászata nem egy megszokott pályafutás. Mindig távol volt a közhelyektől, ugyanakkor mindig távol az erőszakolt innovációtól. Tudatos, szerves pálya az övé, ahol a nyitottság, a világ szellemi értékeinek széles ívű figyelemmel kísérése mindig fontos. Ha szobrászata szellemiségének eredeti vonásait keressük, akkor egyértelműen arra kell utalnunk, hogy az általában tragikus alaphangú, drámai témákat mozgató vagy épp az arc nélküli humanizmust erőszakoló, „komoly” szobrászatban ő mennyire úttörője a groteszk hangvételnek, melyben a nevetséges és az ijesztő összegződik, mennyire képes az irónia megmintázására, melyben szellemes, keserű finomabb vagy direktebb gúny érezhető. Szobrászatában egyaránt fellelhetők természeti inspirációk és kultúrtörténeti hatások, az őt körülvevő társadalom ellentmondásainak direkt, indirekt feldolgozásai. A komolykodó magyar szobrászatban címeivel is fricskázni meri a közhelyeket, a kommersz látásmódot. Mint kiválóan képzett szobrász, mindig feszültséggel indukál a figurális és elvont határterületein. Van amikor még egy pop-os szemlélet is befolyásolja, a szürrealizmus szinte végigvonul szobrászatán vagy bizonyos témáin, ám talán leginkább organikus formaképzésének elképesztő gazdagsága veszi le lábáról szobrai szemlélőjét, amely néha még a futurizmus mai alkalmazásában is kicsúcsosodik. S persze ne tagadjuk le: ezekben a művekben is – adott esetben – kőkeményen ott a dráma. S végül egy „nehéz téma”. Palotás és az erotika. Persze: nyilvánvaló, hogy ő nem erotikus szobrász (az aztán végképp nem!), de formaképzésének organikus gömbformái, nyílásainak érzékeltető finomságai, natúrához közelebb álló nőalakjainak mintázási dinamikája azt mutatják, hogy ez a fajta fűtöttség igenis jelen van szobrain.”
(Wehner Tibor)
Köztéri művei
Anya gyermekével (fa, 1975, Komló, kórház)
Taksony József-portré (mészkő, 1975, Komló)
Plasztika (beton, 1976, Komló)
Nagy kocka (krómacél, 1978, Dunaújváros, Dunai Vasmű)
Plasztika (mészkő, 1980, Leninváros [ma Tiszaszederkény], Olefin Szálló)
Plasztika (beton, 1980, Dunaújváros, 26. sz. Építőipari Vállalat)
Díszkút (mészkő, 1984, Balatonszéplak, Dunai Vasmű Üdülője)
Gagarin-emléktábla (1981, Dunaújváros, bronz)
Testvérek (bronz, 1984, Dunaújváros, Római Városrész)
Eseménynapló I-III. (bronz dombormű, 1984, Dunaújváros, Dunai Vasmű)
Kőrösi Csoma Sándor-portré (bronz, 1986, Dunaújváros, Kőrösi Csoma S. Általános Iskola)
Domborműves emléktábla (bronz, 1986, Budapest, V. ker., Markó u., Országos Mentőszolgálat)
Őroszlop (kovácsoltvas, 1987, Dunaújváros, Szoborpark)
Cégér, felirat (bronz, 1987, Székesfehérvár, Pelikán Terem)
Gárdonyi Géza (bronz mellszobor, 1987, Dunaújváros, Gárdonyi Géza Általános Iskola)
Szökőkútplasztika (mészkő, bronz, 1988, Kehidakustány)
A város török alóli felszabadulásának 300. évfordulója (mészkő, domborműves emléktábla, 1988, Székesfehérvár, várfal)
Domborműves cégtábla (márvány, 1989, Dunaújváros, Juharos söröző)
Dr. Ádám Zsigmond-emléktábla (bronz, márvány, 1989, Soponya, Nevelőotthon)
Plasztikus díszítésű ivókút (bronz, mészkő, 1989, Dunaújváros, Dunai Vasmű Szabadidő Központ)
48-as emlékmű (mészkő, gránit, fém, üveg, 1989, Dunaújváros)
Plasztika (öntöttvas, 1989, Orosháza-Gyopárosfürdő, strand)
Móra Ferenc-portré (márvány, 1990, Dunaújváros, Móra Ferenc Általános Iskola)
II. világháborús emlékmű (mészkő, gránit, 1992, Paks)
II. világháborús emlékmű (mészkő, gránit, 1992, Iváncsa)
Címer (bronz, 1992, Adony, Polgármesteri Hivatal)
Címer (bronz, 1992, Besnyő, Polgármesteri Hivatal)
Szent Pantaleon-emlékoszlop (bronz, 1992, Dunaújváros, Szent Pantaleon Kórház)
II. világháborús emlékmű (gránit, mészkő, bronz, 1992, Dunakömlőd)
Címer (bronz, 1993, Nagyvenyim, Polgármesteri Hivatal)
II. világháborús emlékmű (gránit, 1993, Nagyvenyim, Községi temető)
II. világháborús emlékmű (gránit, 1993, Perkáta, Községi temető)
Illyés Gyula-portré (carrarai márvány, 1993, Cece, Illyés Gy. Általános Iskola)
II. világháborús emlékmű (gránit, 1993, Sárosd)
Díszkút (márvány, bronz, 1994, Dunaújváros, Dunaferr Szakközépiskola)
II. világháborús emlékmű (márvány, 1994, Baracs, temető)
Bartók-Móricz-Erkel-dombormű (kerámia, 1994, Dunaújváros, Móricz Zsigmond Általános Iskola)
Világfa (kovácsoltvas, 1996, Dunaújváros, Szoborpark)
IV. Béla király (bronz, 1997, Zalaegerszeg, 750 éves emlékmű)
Kőóra (gránit, 1997, Pécs)
Kossuth Lajos (bronz, mészkő, 1998, Oroszlány)
Zsuzsanna és a vének (mészkő, 1998, Dunaújváros, Vízisport Club).
2006 Kassa, Vychodoslovenska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
2006 Pilsen, Zapadoceska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
Bejegyzés megtekintés: