Kb. 40 cm-es talapzaton kendőjébe, szemérmesen elbúvó ülő női alak, Kovács Ferenc alkotása.
A kollégisták és a helybeliek egyszerűen csak Kőkataként emlegetik a mai napig.

"A műalkotást a kissé szomorkás megjelenéséről, ábrázatáról nevezték el a tanulók "gyermekét sirató anyának". Erről kering egy humoros történet is, amely valahogy így szól:
Miért így hívják a szobrot? –kérdezte egykori elsős kollégistánk meglehetősen megilletődött ábrázattal.
Hát azért barátocskám, mert ez a szobor az egyik elsős kollégista anyját ábrázolja, aki éppen a gyermekét siratja, mivel be kellett adnia őt a 'Petőfibe'- mondták az idősebb dörzsölt, bölcs öreg kollégisták az egyszeri elsősnek.
Az elsős rémült, vörösödő ábrázatát látva, az öregek jóakarón, meglehetős intenzitással megveregetve elsősünk hátát azért mintegy bátorításként hozzáfűzték: De ha jól viselkedsz, szót fogadsz nekünk, akkor nem lesz semmi baj…"

A történet vagy igaz, vagy nem

(A történetet ezúton is köszönöm, volt tanáromnak a kollégium jelenlegi igazgatójának Pólyák Ferencnek)