Avatták 1967. november 5-én (Szirmai István, az MSZMP PB tagja).
Kétszeres életnagyságú szobor, a talapzata mészkő, 160 x 600 x 200 cm Építész: Dávid Károly.

„A szobor az egykori megyei pártbizottság és a megyei tanács épülete elé került, Dávid Károly tervei szerint az egész teret mészkőlapokkal burkolták. Lenin tömbszerű bronzalakja a járószintből kissé kiemelkedő fekvő téglalap alakú posztamensre került, az épület teljes hosszában párhuzamosan végigfutó lépcsősor vonalába. Ez az építészeti beavatkozás volt hivatva elérni, hogy Lenin alakja „a város életébe mintegy bekapcsolódva, a sétáló tartásban, karját leengedve, életközelben, a mindenkivel törődő embert hozza elénk” – írja a helyi lap. Az épülettel formai összhangba hozott monumentum és környezete sivár „makettszemléletet” képviselt, a budapesti Dózsa György úti fölvonulás tér megoldását juttatta eszünkbe. Mindenesetre a Lenin-emlékmű és a mögötte lévő irodaépület, s mindezekkel együtt maga a téralakítás tipikus példája volt a Kádár-korszak építészeti ízlésének, jellegzetes „pártállami” monumentalitást képviselt.” Forrás: Wehner Tibor: Köztéri szobraink. Bp., 1986; Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993.

23 évvel az avatás után 1990 tavaszán a Magyar Demokrata Fórum által meghirdetett „tavaszi nagytakarítás” alkalmával néhány napra fekete fóliába csomagolták az emlékművet, ezt megelőzően a szobrot a legendás „Tovaris konyec” plakátok borították, majd március 30-án a Lenin-szobrot eltávolították több száz szegedi néző jelenlétében. A szobrot a Móra Ferenc Múzeum raktárában helyezték el.