1969-ben Rembrandt halálának 300. évfordulójára készítette Han Wezelaar (1901-1984) holland szobrászművész ezt az emléket.
A hely önmagában lenyűgöző és magávalragadó. A várost elhagyva az Amstel partján kerekezel a kerékpárúton, aztán egyszer csak egy csendes kis tisztáson szembe találod magadat a nagy festővel, amint féltérdre ereszkedve jellegzetes sapkájában, vállára vetett lebernyegében, kezében jegyzetfüzetével nézi a nagy folyót. A háttérben egy tipikus poldermalom amelyek valamikor szüntelen szivattúzásukkal lehetővé tették a mélyföld (polder) elhódítását a tengertől. Mindenütt békés nyugodt csend, csak a víz halk csobogása, a fodrozódó hullámok loccsanása, csak szél susogása hallatszik, amint a zizegő nyárfaleveleket rezegteti, és lassan tovafújja a bárányfelhőket (és a Schipholról felszálló repülőgépeket) az égi országúton. Az idő betekeredik a szélmalom vitorláiba és hirtelen 300 évet csúszik vissza a romantikus mútba.
A rézkarcok tanúsága szerint Rembrandt is gyakran látogatott erre a helyre, és készítette a természet szenvedéseit ábrázoló, baljóslatú sötét fellegekkel díszített barokkos képeit. Igaz a háttérben látható Rieker-malom még nem ezen a helyen állt, mivel csak 1956-ban helyezték ide, korábban 1636-tól a Riekerpolderen működött.