Az emlékmű körül dúló háborúk azt bizonyítják, hogy a híres holland toleranciának is vannak határai. 1930-ban a baloldali többségű önkormányzat ellenére Amszterdamban is működott a konzervatív oldal, és elhatározták, hogy közadakozásból emlékművet állítanak John Benedek Heutsz tábornok emlékére. A kiírt pályázatot Gijber Friedhoff építész és Frits van Hall szobrász nyerték meg.
Van Heutsz tábornok (Coevorden, 1851-Montreux, 1924) megítélésében nincs egyetértés. Az egyik oldal szerint békét teremtő hős, aki eredményesen harcolt a terroristák ellen, a másik oldal szerint véreskezű gyarmatosító, aki a cél érdekében kíméletlen mészárlást végzett, a gerillák mellett ártatlan nők és gyerekek körében is. Hívei között volt Wilhelmina királynő, aki személyesen avatta fel az emlékművet 1935. június 15-én. A közönség egy talpig díszbeöltözött katona szobrát várta. Ehelyett egy kolosszális kompozíció képe tárult fel. A több mint 50 méter hosszú boltíves átjárókkal áttörrt végén ívesen kialakított téglafal, középen 19 méter magas kettős obeliszk, előtte egy büszke négy és fél méter magas női alak szarongba öltözve, kezében törvénykönyv, a holland hatalom jelképe. Mellette két oroszlán, lábaik kardon és pajzson pihennek. Van Heutsz csak a talapzat homloklapján elhelyezett domborművön volt ábrázolva. A talapzat egy 10x20 méteres szökőkútban áll. A téglafalon domborművek amelyek Indonéziához kapcsolódó állatokat és növényeket ábrázolnak. A tábornok fia levélben tiltakozott, mert szerinte nem elég méltó módon van kiemelve apja hősies magatartása. Frits van Hall (Bodja (Holland Kelet-India) 1899 - Gleiwitz 1945) a kommunista párt tagja, a II. világháborúban az ellenállás aktív résztvevője, 1943-ban letartóztatták, majd 1945-ben Auschwitz kiürítése közben kivégezték. Barátai élesen bírálták amiért szerepet vállalt az általuk háborús bűnösnek tartott személy emlékművének építésén. A Holland-Indiában született szobrász személyes kötődésére hivatkozott, és úgy gondolta, ha eltekintünk a tábornok portréjától akkor felfoghatjuk egy Holland-India (ma Indonézia) emlékműnek. Így is történt.
Az 1960-as években felerősödött balodali hullám során a lázadó fiatal namzedék újraértékelte Hollandia gyarmati múltját. Ezután az emlékművet sorozatos fizikai támadások érték. Előszőr lemeszelték, négy alkalommal robbantással megrongálták. A “Zöldek” 1984-ben leverték Heutsz portréját, és ez később sem került vissza, sőt még a felirat is eltűnt.
2004-ben aztán az emlékművet átnevezték Holland-India emlékműre. Azt hiszem mindnyájan találkoztunk már hasonló hányattatású magyarországi alkotásokkal