Az emlékmű létrejöttének, ill. kapcsolódó dokumentumainak meglepő történetét találtam. A Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményében szereplő írás szerint: "Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága jóváhagyta Kápolnásnyék község képviselő-testületének 1925. május 20-án hozott határozatát, amelyben arról döntöttek, hogy egy szobor felállításával örökítik meg a világháborúban elesett hősök emlékét. Az elöljárók a bemutatott tervek közül Müller Tibor tervét fogadták el, amelynek megvalósítására, illetve egyéb kapcsolódó költségekre háromezer-kétszáz aranykoronát irányoztak elő..."
A nyilvántartásokban azonban (különböző időkben) eltérő dátumok szerepelnek a leleplezés adataként: 1925. december 13. (1925. december 19.).^[1]
Az információ pontosítható, mivel a napi hírekben egyértelműen 19-ét megelőző megjelenéssel, vasárnapra utalva tudósítanak.^[2]
Az első világháborús emlékmű eredetileg meglehetősen egyszerű volt, erről egy képet is találtam a későbbi átalakítás előkészületeiről szóló cikkben (ld. archív kép). Az átalakítás alapgondolatát az az igény adta, hogy sok év után lehetőséget kéne biztosítani a megemlékezésre a második világháború nyéki áldozatairól is. Kovács Albert, aki személyesen is érintett volt, javaslatot tett és tervezetet is készített egy önálló második világháborús emlékmű készítéséhez. Gyűjtés is indult, bizottság alakult.
A bizottság véleménye az volt, hogy egy tervrajz alapján nem jó a munkálatokat elkezdeni, az elbíráláshoz az adakozók bevonásával több tervrajz elkészítését javasolták. A beérkezettek közül a legtöbb szavazatot Szigeti Gyula építész terve kapta, ami (mint a 15 beérkezett tervezet többsége), a már meglévő hősi emlék kibővítését célozta meg. ^[1][2]
A munkálatok befejezésének, pontosabban az átalakított emlékmű leleplezésének napját 1989. december 23-ra tervezték.^[1]
Konkrétan az újabb avatásról hírt nem találtam, de 1989. novemberi cikkben méltatlankodó írást arról igen, hogy még mindig nincs meg a megemlékezés lehetősége a második világégés nyéki áldozataira.^[3]
Másrészt a kápolnásnyéki orosz katonatemető kapcsán 1992. októberében megjelent cikk olyan megfogalmazást tartalmaz, ami szerint a kiegészített emlékmű már elkészült korábban. Három emlékmű volt ti. a Hősök terén, ebből az egyik a kibővített (tehát már elkészült) alkotás. "... Ma már csak kettő. A két „ifjabb", amely a rendszerváltozásnak köszönheti fennállását, még ma is érintetlenül betöltheti hivatását, így az egyik a két világháborúban hősi halált halt földieknek...kijáró kegyeletet hirdeti..." ^[4]

---