1944 szeptemberétől a második világháborúban, elérte a frontvonal a települést. Nagyszalonta néhány nap alatt hadműveleti színtérré vált. A harcokban sok szovjet katona halt meg, melyek a 203-as Gyalogos Hadosztályhoz tartoztak.
1944 október 5-én reggel a Tenkei úton győztesként vonultak be a szovjet és román katonák.
A városban két emlékművet állítottak ennek az eseménynek az emlékezetére.
A főtéren lévő emlékművet, és ezt, a temetőben lévőt. Itt az obeliszk körül láthatóak a katonák sírjai.
A magas obeliszk tetején egy(négy) ötágú csillag van. Körben három nyelvű tábla, orosz, román és magyar.
Nagyszalonta 1940, és 1947 között ismét Magyarországhoz tartozott, és amikor megint Románia lett, akkor határoztak úgy a nagyszüleim, hogy áttelepülnek ide Debrecenbe.
A linken a város négy nyelvű internetes oldalát találjátok.