A Szarvas-szobrot, ami ma a város jelképeként jól megközelíthető helyen, köztéren áll, eredetileg Bolza Pál gróf állíttatta felesége születésnapjára, a jeles napot megelőző éjszakán. A Maróti Géza által készített nemes vad szobra a kastély parkjában állt.

A kapcsolt lapon, ami a jelenlegi helyén mutatja az alkotást, lényegében minden fontos információ megjelenik. (Megjegyzem – mint szokásos – a net-en ez a történet kering, számtalan példányban, esetleg kevés változtatással). Új információt nem igazán találtam, így csak az ismétlődőkre hivatkozhatok.^[1][2]
A szobrot 1950-ben helyezték ki a központba. Sorsa ott dőlt el, amikor a rendszerváltáskor feléledt a szándék, vissza kéne helyezni az alkotást. Bolza Mariette, gróf lánya azonban úgy találta, "méltó helyen áll a városközpontban".^[3]

Talán egy új szál került elém a keresgélés során. Kicsit bulváros vonalnak tűnik, de megtudtam, Bródy János, Kossuth díjas zeneszerző, dalszövegíró, rokoni kapcsolatban áll az alkotóval, Maróti Géza dédunokájaként.^[3] (Persze, hallottam már, csak nem figyeltem "eléggé".)

A felállítás évszáma viszont megkérdőjeleződött. A születésnapi meglepetés nem születhetett 1913-ban, ti. Vigyázó Jozefine 1912. május 27-én halt meg. ^[4] Vagyis hiába kutattam ki a megajándékozott hölgy születése pontos időpontját (1868. január 5. – u. ott), ezt megelőző éjszaka történt a felállítás, az évszám bizonytalan. De jó tudni, hogy valamelyik közeli év január 4-i, éjszakáján történt.

---