Ludvigh Gyula vasúttervező mérnök, a Magyar Államvasutak elnök igazgatója, kereskedelemügyi címzetes miniszteri tanácsos, valóságos belső titkos tanácsos, a Főrendiház tagja volt. 1841 és 1919 között élt. 1919-ben, 77 éves korában, hosszú súlyos betegsége miatt öngyilkos lett.
A forrásul használt könyv szerint kétszer helyezték már át a síremlékét. Első sírhelye a 38. parcellában, második a 44. parcellában volt. Jelenleg pedig a 34-ben áll a portréjával díszített síremléke. Nem írnám szabályos mellszobornak, de igazán nem is dombormű, de mégsem lehet körüljárni...A síremlék elhelyezésének pontos időpontja nem ismert.
A síremlék elkészítését Zala György szobrászművész vállalta fel, de segítségül hívta tanítványát, Siklódy Lőrincet, mint az a kettős szignón olvasható.
A síremlék szobrászati része nagyon elhanyagolt, ráférne egy felújítás.

Ludvigh Gyula életrajza: "(1841. ápr. 21.—Bp., 1919. jan. 6.): vasútépítő mérnök. Ludvigh János fia. Oklevelét a brüsszeli egyetemen szerezte. Először itt dolgozott vasútépítésnél és tervezésnél, majd Spanyolországban 1863-ban a Sevilla —portugáliai vasút tervezésénél irányító szerepe volt. 1867 után hazatért, a vasúti központi irodában osztálymérnök lett. Ezután a belga, francia és törökországi vasutakat tanulmányozta. Műszaki javaslatai alapján jelölték ki a boszniai—romániai vasúti csatlakozásokat. 1881-ben a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban az út- és középítési osztály vezetője, 1883-tól az államvasutak igazgatóságának tagja. 1887-től 1909-ig a MÁV elnökigazgatója volt; ez idő alatt sokat tett a vasúthálózat fejlesztése érdekében. 1893-tól a főrendiház tagja 1909-től a kassa —oderbergi vasút vezérigazgatója volt."

Felesége, Ludvigh Gyuláné Badányi Eleonóra 1945-ben hunyt el, a síremlék adatai szerint.

---