Sarbó Artúr orvos, ideggyógyász, címzetes egyetemi tanár, az Országos Orvosszövetség alelnöke 1867-ben született Pesten, és 1943-ban halt meg Budapesten. Síremléke a 20/2-es parcellában, hatalmas, nagyszabású síremlékek között szerényen húzódik meg, többnyire egy hatalmas rózsabokor mögött. Így aztán alig látszik, a fotózás kedvéért én is elhúzgáltam a rózsabokor ágait, hogy lehessen látni a Vándor című domborművet, melyet Vedres Márk készített.
A szobrászról szóló írásokban sehol nem fedeztem fel a síremlék avatására vonatkozó adatot.
Sarbó Artúrnak volt családja, de a síremlék alja annyira láthatatlan, hogy nem lehet látni, esetleg nyugszik-e még valaki ott. Felesége évtizedek múlva, 1961-ben halt meg.
Érdemes az életrajzot ide is rögzíteni:
"Orvosi oklevelét Budapesten szerezte (1891), tanulmányait Berlinben, Párizsban, Londonban egészítette ki, dolgozott J. M. Charcot párizsi klinikáján, H. Jackson mellett Londonban. Utána neurológusként a budapesti elmekórtani klinikán, a poliklinika idegosztályán, a Munkásbiztosító Pénztár ideg-szakrendelésén, majd 17 éven át a Szent István Kórház idegosztályának vezető főorvosaként működött.

1897-ben a Budapesti Tudományegyetemen magántanári, 1909-től rendkívüli tanári kinevezést kapott. 1898-ban Náray Szabó Sándor felkérésére vállalta el a Roboz József által szervezett Dadogók és Hebegők Gyógytanfolyamának (melynek elnevezése 1900-tól Dadogók és egyéb beszédhibában szenvedők tanfolyama) párhuzamos vezetését. 1918 szeptemberében benyújtotta lemondását. A gyógypedagógia ügyével azonban később is szoros kapcsolatban maradt. Különösen vonatkozik ez a szakemberképzésre.

1900-tól 1914-ig pedagógusok, iskolaorvosok és egészségtantanárok beszédhiba-javításra felkészítő kurzusait is vezette és a Gyógypedagógiai Tanítóképzőben is tanított (1904–). Szorgalmazta, hogy a gyógypedagógusokon kívül - a pedagógusképző intézmények tanárainak kellő felkészítésével - minden óvónő, tanító és tanár kapjon kiképzést a munkája során jelentkező logopédiai feladatok ellátására.

Sarbó Artúr mindezeken túl ápolta a külföldi tudományos kapcsolatokat, gyakran szerepelt nemzetközi gyógypedagógiai kongresszusokon és széles körű szakmai közéleti tevékenységet is folytatott: népszerűsítő előadásokat tartott és gyakran hallatta hangját a gyermekvédelmi, a szociális munka, az iskola-egészségügy érdekében. Egy országos felmérés adataival bizonyította, hogy az iskolás-korú népesség 3,6%-a beszédhibás, s e tanulók 23%-a iskolai előmenetelében is akadályozott. Felhívására további 16 gyógytanfolyam kezdte meg működését az országban. Budapesten „beszédhibás osztályok” szervezésére is sor került. Ezekben az osztályokban a beszédzavarok javítására képesített pedagógusok látták el a tanítás keretében a beszédkorrekciós feladatokat.

Sarbó Artúr logopédiai tudományos kutatói és szakirodalmi tevékenysége hasonlóan gazdag. A beszéd főcímet viselő 300 oldalas kézikönyve (1906) a magyar logopédia egyik legkitűnőbb alkotása. Az orvostudomány történetében mint a magyar neurológia kiváló művelőjét tartják számon."

---