Nagy hírem van azoknak a köztérkép tagoknak, akik szoktak ide járni fotózni. Beszéltem a favágókkal, és most, két-három év csúszással elkezdték a favágást a sírkertben. Illetve, míg én egy héten át júliusban ott fotóztam, ez a folyamat végig tartott, és láthatóan még nem volt vége. Néhol csak egy-egy fát vágtak ki, de mint jelen esetben, a 9. , 9/1. és 9/2-es parcellák közti fasort, teljesen. A nagy kérdésre, hogy lesz-e újra telepítés, pótlás, nemleges választ kaptam. Nyilván nem a favágóktól függ a dolog, ők azt a munkát végzik el, amivel megbízzák őket. Ez jelen esetben, a források kimerülésével nem lehetséges. Talán évek múlva...

A forrásul használt méretes könyvben nem sok minden található az elhunytról. Gyakorlatilag csak három szó: szikvízgyáros, adományozó, alapítványtévő. És persze a születési és halálozási évei: 1841-től 1892 januárjáig élt.
Az utána való kutakodást a neten nagyon megnehezíti az a tény, hogy van a budai vigadó épülete előtt egy Lajos-kút, melyen szintén szerepel a portréja. Minduntalan a Lajos-kúttal kapcsolatos anyagok jönnek elő a kutatáskor. Persze Millacher Lajos tette az alapítványt, amiből elkészült a kút, de most nem erre lettem volna kíváncsi. A kút megvalósulásához egyébként 12 év kellett... Remélem a síremlék felavatásához kevesebb, de ez az adat még nincs meg.
A síremlék nekem nagyon tetszett, napok óta itt tologatom, hogy mit is kezdjek vele, mert a helyszínen semmi feliratot nem láttam az alkotáson. Többször is körbejártam, a favágók egyre idegesebbek lettek, hogy ott táncikálok az ő kupacaik körül...
Aztán tegnap este figyelmesen megnéztem a fotókat. A síremlék, ugye láthatóan két részből áll. Egy több mint három méter magas obeliszk szerűségből, aminek a felső részére helyezték a bronz portrédomborművet. Ott, a dombormű körül egy alig látható név szerepel, de a könyvvel összevetve már meg is volt a megoldás. A talapzaton egy szomorú, szép női alak áll.
Az alkotást besorolták a műemlékek közé, és igazából rettenetes állapotban van. Sok, golyó általi lyuk látszik a női alakon, gondolom világháborús sérülések.
Tovább kutatva, aztán csak találtam egy életrajz-szerűséget, halálának híre idejéből, vagyis 1892-ből: "A főváros egy előkelő polgára, Millacher Lajos gyáros halt meg e héten. Ma hirdették ki a budapesti törvényszéknél végrendeletét, mely sok tekintetben figyelemre méltó. Az elhaltnak gyermekei nem lévén, vagyonának tetemes részét jótékony célokra hagyományozta. A Mayer fiu árvaházának, a magyar gazdaasszonyok leányárvaházának, a fehérkereszt-egyletnek, a II. ker. szegény gyermekeket fölruházó egyletnek, a II. ker. szegényeknek és ugyane kerület népkonyhájának egyenként 2000—2000 frtot, összesen tehát 12.000 forintot hagyományozott. Hálásan megemlékezett végrendeletében arról is, hogy vagyonát legnagyobb részt Budapesten szerezte s ezért 20000 forintot hagyott egy, a bombatéren fölállítandó diszkutra. — Millacher végrendeletének végrehajtójául dr. Rónay Károly ügyvédet nevezte meg."

A szobrász, Bezerédi Gyula halálakor, 1925-ben a róla megjelent cikkben külön megemlítik ezt a síremléket: http://www.epa.hu/02300/02304/00005/pdf/mmuveszet_1925_05_279-280.pdf

A síremlék 1963-ban került a Fiumei úti temetőbe, addig a Németvölgyi úti temetőben volt. Hogy eredetileg mikor avatták, azt nem sikerült kideríteni.

---