Messziről fogom kezdeni...

Erősen gondolkodnom kellett sírja előtt állva, hogy mikor is találkoztam nevével vagy műveivel. 100 évvel ezelőtt jelent meg utoljára kötete, honnan is ismerhetné bárki?
Muszáj leírjam szubjektív véleményemet. Szeretem a verseket (mottóm is onnan van). Elég nagy könyvtáram van otthon ~3500 kötet, így van pár könyvem a Bibliotheca vitae, Az élet könyvei sorozatból is. Köztük van Endrődi Sándor: A pálya végén című is. Este elővettem és felütöttem: az első oldalakon van a könyv címadó verse. Elolvastam, nem egyszer, nem kétszer, majd becsuktam, mert azt éreztem, hogy akármit is olvasnék belőle, nem lenne ennyire szép, megkapó és találó...

Hegedűs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című művében így ír Endrődi "elfeledéséről":
"...Volt néhány esztendő Arany János halála és Ady Endre megjelenése között, amikor nem egy jó ízlésű, irodalmat szerető és olvasó ember Endrődi Sándort tartotta az akkor élő legjobb magyar költőnek. Persze, nem tartozott a legnagyobbak, költészetünk ormai közé; fénykora - Arany után, Ady előtt - egész költészetünk hullámvölgye. És a haláláig népszerű költő éppen akkor halt meg, amikor teljes embertelenségével uralomra került az ellenforradalom, amelynek hivatalos kritikusai igazán nem tudtak mit kezdeni ezzel a Heinéért rajongó, kuruc költészetet idéző, a társadalmi igazságtalanságok ellen lázadó, ízig-vérig demokrata költővel. Így azután az életében mindvégig elismert és méltán szeretett költő halála pillanatától fogva jobbról is, balról is kimaradt a méltatandók sorából. S még az is feledésbe merült, hogy költészetünk egyik legjobb verselője volt...."^[1]

Endrődi Jómódú családban született 1850-ben, elemi iskoláit több helyen végezte, végül Pápán érettségizett. Már az iskolai önképzőkörben kitűnt költői tehetségével. Első, romantikus versei a Nefelejcsben jelentek meg már 1868-ban, nagy sikert aratott a Kuruc nóták c. kötete is. Tanári oklevelet Kolozsváron szerzett. Számos irodalomtörténeti tanulmányt írt, így többek között Dugonics András, Kölcsey Ferenc, Balassa Bálint és Ányos Pál életrajzát. 1899-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Több verseskötete is megjelent, pl. Falusi álmok költői rajz, Költemények I-II., mellette műfordításokkal is foglalkozott. Költészetében a népies elemek jelentették a főbb irányvonalat. 70 éves korában hunyt el 1920-ban.^[2], ^[3]

Síremlékét 1929 október 20-án avatták fel nagy ünnepség keretében.^[4] Sírja mészkőből készült, felső részén helyezte el a szobrász, Csiszér János a költő bronz reliefjét. Szépen kidolgozott, aprólékos mű, a korra jellemző bajusz-szakáll is jól formázott, Endrődi büszke tekintettel néz a távolba. A sírkő alján egy másik bronz emléktáblán költészetére jellemző tárgyakat mintázott meg a művész. Egyik kedvenc kötete a Kurucz nóták is helyet kapott rajta. A mészkőtömbön olvasható sírfelirat Endrődi saját, Jelszó című verséből van:

Leszek a szabadság számára: lámpa,
S rablelkek, a ti számotokra: vád,
Tettek rugója ott, hol gondolat van,
És a jövőt építő munkazajban
Egy fölszálló kis porszem legalább.

A gonoszoknak: ostor, hit a hűknek,
Enyh a nyomornak, bűnnek: öntudat,
S hol rontó harcban bősz testvérviszály dúl,
Egy könny leszek, mely csöndesen aláhull
S gyarlóság! téged őszintén sirat.

De a szeretet édes összhangjában
Mindig egy tiszta dallam lesz szívem,
Mert földiek csak ezt kapták az égitől,
S mert tudom, érzem, hogy szeretet nélkül
Nem lehet itt az ember — semmi sem.

Sírja elhanyagolt, gondozatlan, elfeledett, mit költészete...

---