Ennek a szobornak több "olvasata" ismert már, hiszen a Köztérképen szerepel már a korábban felállított eredeti (Komló, alumínium), az egykor lebontott, majd áthelyezett ludovikás másodpéldány (Tápiószentmárton, alumínium) és az ez alapján bronzból készült másolat, amit nemrég állítottak fel a Ludovika Campusán a Komlóra "elszármazott" példány pótlására.
A szobor története tehát 1937-ben Komlón indít, ott állították fel a Bányász-templomban az eredeti alkotást. Két év múlva három fegyvernem védőszentjének avattak szobrot a budapesti Ludovika Akadémia parkjában. A főépület belső, parkra néző oldala előtt kapott helyet Szent László, a gyalogság és Szent Borbála, a tüzérség patrónusának szobra.
Prohászka szép leírást ad az alkotásról, amit anyagától elvonatkoztatva a legsikerültebbnek tart az akadémia jelentős szoborparkján belül: "A bányászok védőszentje légiesen könnyed, karcsú alakja koronát visel, bal lábánál bástya. (...) A nőalak ég felé tekintő arca különleges, szinte földöntúli szépséget sugároz...."^[1]
Szent Borbála szobra nagy tiszteletnek örvendett (erről szól más megközelítésben az adalékoknál feltüntetett disszertáció 2. fejezete), az újonnan felavatott tüzér tisztek minden évben búcsúzásként megkoszorúzták védőszentjük szobrát.
1946-tól azonban új elvek mentén szerveződött a tisztek képzése, 1949-ben a védőszentek szobrait elbontották. Az alkotás a Budapest Galéria akkor még meglévő sülysápi raktárába került. Innen kicsit megtépázva szállították (állapotát az adalék kép szemlélteti) a tápiószentmártoni idősek otthona parkjába.^[1]
Ennek alapján készült az a másolat, amit már bronzból öntöttek és 2022 márciusában került sor avatására a Ludovika kertjében, az egykori szoborvagyon fontos elemének pótlásaként.^[2]
Azóta pedig lesem-várom, mikor találok infó-t a tervezett és rövid időtávra ígért, még hiányzó szobrok pótlására.

---