Petrovszky Julianna, Skerlecz József bogáti földbirtokos felesége 1797 szeptember 15 én, miközben világra hozta negyedik gyermekét, meghalt. Férje a kastély kertjében emlékkövet állított tiszteletére, ez az emlékkő jelenleg a Nyugdíjas Papok Otthona (Deficientia) kertjében van. Azt, hogy mikor került oda, egyelőre nem sikerült megállapítani. Eredeti helyéről feltételezhetően akkor távolították el, amikor 1853-ban a kastély gazdát cserélt, a Skerlecz família után az új tulajdonos a Festetics család lett.
A kertről, illetve az emlékműről a Regensburgban megjelenő Allgemeine Deutsche Garten-Zeitung 1829. február 5-i és február 14-i számában találunk érdekes leírást. A szerző, Kunits Mihály, Varasdról küldte el az írását, s közölte azt is, hogy annak összeállításánál saját útinaplóját és a kertről szerzett elegendő személyes ismeretét használta fel. A kertre és annak történetére fókuszál, de néhány sort szentel az ott talált emlékkőnek is.

.... Egyszer csak itt állok egy gyászemlékmű előtt. Kutattam ennek jelentősége után és elmerültem a föld mulandóságról való szomorú gondolatokban. Ez Skerlecz cs[ászári] és k[irályi] kamarás úr megboldogult első felesége, mindszentfalvai Petrovszky Julianna emlékműve, amelyet egy érző nemes férfiú szeretett feleségének állíttatott. Ez egy háromoldalú, magas márványpiramis, ami Salzburgban készült, és alatta nyugszik a megboldogult halotti porhüvelye."
Közli az emlékművön látható szöveget is. Ebből kiderül, hogy az oszlop alsó része ma már hiányzik.
1. oldal:
Julianae
Petrovszky
De Mindszentfalva
Conjugi Fideli Dilectae
Quatuor Prolium Matri.
Piae, Sollicatae
Virtutum Exemplari;
Dum Ultimam Prolem
In Lucem Ederet.
Ex hac Lucae Anno Connubii VI.
Aetatis XXXII. V. Idus Saptembris
MDCCXCVIII. Abeunti.
Hoc Fidelitati Conjugali
[Tennerimo Prolium Amori
Et Caeteris Virtutibus
Dignam Posteritatis Suae In Memoriam
Posuit Monumentum Vir Gratus
Josephus Skerlecz
De Lomnicza.]


(Mindszentfalvai Petrovszky Juliannának, a kedves, hűséges házastársnak, négy gyermek anyjának, a jámborság, a gondoskodás erényeinek megtestesítőjének, aki miközben utolsó gyermekét hozta a világra, házassága 6., életének 32. évében, 1797 szeptember idusán kilépett a fényből. Itt a házastársi hűség, az utódok gyengéd szeretete és egyéb erények az ő jövőbeli emlékét méltón megőrzik. Állíttatta az emlékművet hálás férje lomniczai Skerlecz József.)

2. oldal:
"Egyik oldalon nefelejcs, alatta a következő szavak:
Semper memor" (Mindig emlékezz!)
A nefelejcset a saját farkába harapó kígyó veszi körbe, a szöveg az oszlop hiányzó részén lehetett.

3. oldal
"Egy rózsa látható négy bimbóval, amely a négy gyermeket jelentő szimbólum, alul: Talis erat"^[1] (Ilyen volt).
A szöveg ma már itt is hiányzik.

Kunits leírása és a szentkirályi plébánia halotti anyakönyve között ellentmondás van. Petrovszky Juliannát az anyakönyv szerint a szentkirályi templom (Bogát oda tartozott) kriptájában temették el.^[2]

A bogáti kastély és a hozzátartozó birtokot a Skerlecz család 1790-ben vásárolta meg és viszonylag rövid ideig, 1853-ig volt a birtokában.^[3] Az emlékkövet állíttató Skerlecz József (1766 - 1835) császári és királyi kamarás, vármegyei követ az első felesége halála után újra megnősült, gróf Csáky Jusztinát vette feleségül.^[4]

Az Algemeine Garten-Zeitungban közölt írás szerzője: Kunits Mihály (1765 - 1835) főelemi iskolai igazgató, pedagógiai és honismereti tárgyú írások, tudósítások szerzője. ^[5]

Köszönöm Tilcsik György történész - levéltárosnak, hogy a kutatásai során az Allgemeine Deutsche Garten-Zeitungban fellelt adatokat a rendelkezésemre bocsátotta.

---