Idén is megrendezésre került a Káli Art-Park kortárs alkotásainak válogatása és bemutatója Köveskálon. Távlatokban gondolkoznak, hagyományt kívánnak teremteni. Huszonhat pályamű nevezett, az alkotások közül idén is tizenhármat válogattak ki, amiket felállítottak a szoborparkban. A kezdeményezés alapgondolatát többször leírtam az elmúlt évi sorozat műlapjain, ami nem változott. Ajánlom a forrásnál jelölt honlapot ^[1] és a tavalyi műlapok gyűjteményét. Kisebb változások egyike, hogy pl. a szoborparkot, szabadon meg lehet közelíteni, külön telken helyezték el. A háttérben – még ettől is elválasztva áll a tavalyi nyertes alkotás. Az idei – véleményem szerint méltán győztes alkotást várja, ami a már bemutatott Vízszint címet viseli.
Kicsit sajnálom, de a honlap idén valamivel kevesebb információt nyújt és a Fb-posztok is csak ritkán egészítik ki igazán az elérhető anyagot. A kiválogatott tizenhármak a mai kortárs művészeti stílusok sokszínűségéről mutatnak meggyőző képet – bizonyítják művészeink tehetségét.
Egy "összegző" Fb-poszt szövegét idézem: "A Camera Obscura című alkotást nézve megtapasztaljuk mennyire meghatározza érzékelésünket a nézőpont, ahonnan a világot szemléljük. Érzékelhető, milyen könnyen fordul visszájára, amit addig stabilnak hittünk. Különös aktualitást kap ez a mondanivaló napjainkban.
Az alkotó újszerű látásmódot kínál az ősi technika által, miszerint igyekezzünk világunkat egészében is vizsgálni. Amikor a néző benéz a szobor belsejébe, átnéz a “távcsövön”, nem egy felnagyított részlet várja a körülöttünk lévő világból, épp ellenkezőleg, a nagy egészet látja fejjel lefele, kicsivé összetömörítve." ^[3]
Az alkotó gondolatai művével kapcsolatban: "A Camera obscura című szobrom kiindulópontja a fényképezőgép őse. A camera obscuráról már 997-ben írnak, a fényképezés előtti időkben mint rajzolási segédeszközt és mint fizikai, csillagászati eszközt tartották számon. Úgy működik, hogy egy kis lyukon a dobozba szűrődő fény képet vetít az előtte lévő felületre. Ez a jelenség látható a szobor belsejében, ha a szobron lévő nyíláson betekintünk. A körülöttünk észlelt világról egy “fejjel lefelé” fordított képet kapunk..."
Kiemeli, újrafelhasznált elemekkel dolgozott, a fenti működési elv az ő szavait idézi. A 2014-ben készült szobrot ma is aktuálisnak tartja: "...A világban zajló változások miatt (covid, klímaváltozás, stb) fontos üzenetnek érzem, hogy messzebbről nézve, akár a feje tetejére állítva is vizsgáljuk meg a körülöttünk lévő világ történéseit, a tudomány eddigi kutatási módszerei helyett (melyben újra- és újra mindig egyre kisebb részekre osztjuk a megfigyelt világot) keressünk új irányt, kezdjünk az egység felé haladni...." Továbbiakat és az általánosan megszokott videót ld. ugyanott.^[2]

---