A Református Nagytemplomot 1835-ben kezdték el építeni, Hild József tervei szerint, miután az előző leégett. Elég nehezen haladt az építkezés, a szabadságharcig félig-meddig készültek el, amikor a lelkész a helyi plébánossal együtt harcolni ment, majd a bukás után börtönbe kerültek (az ilyen életutak olyan jellemzőek erre a városra).
1871-re végül elkészült a templom, de a pénzhiány miatt csak dob nélküli, sátortető-fedésű kupolát kapott, és a tornyoknak is egyszerű gúla-sisakja volt. Mindez nem volt túl előnyös, ráadásul a stílusegység is felbomlott: a klasszicista formák mellé eklektikus díszek is kerültek.
A Millenium idején javult a helyzet: elkészültek a tornyok ma is látható dobos-lanternás (felülvilágítós) kupolái Balázs Ernő tervei szerint. Viszont a főkupola előnytelen, alacsony sisakot kapott, ami félbehagyott jelleget adott az épületnek. Végül 1938-ban Benedek Frigyes tervei szerint elkészült a mai vasbeton főkupola, így befejezetté, és nagyon széppé, egységessé vált a templom.
Az épületdíszek: a portikuszt négy ión oszlop alkotja, fölötte a timpanonban kőváza, ill. sarokdíszek. Az oldalhomlokzatok eklektikus stílusúak, egy-egy herma, valamint egy-egy nyitott Biblia díszíti ezt a részt. A Bibliák a következő helyeken vannak nyitva: "Tanítsatok minden népeket"; "Én pedig lakóházat csinálok neked, helyet, miben lakozzál mindörökké" (iskola felőli oldal), illetve
"Uram szeretem a te házadban való lakozást"; "Ez a hely nem egyéb, hanem Istennek háza" (városháza felőli oldal).
forrás: templom.hu