Tuba János 1855-ben született Komáromban. Apja, Tuba Sámuel, halászmester volt. A komáromi református iskola elvégzése után a pápai református kollégiumba került, majd jogász lett. Pápán feleségül vette Takács Ilonát, ezután hazatért szülővárosába, és 1878-ban aljegyző, majd hat évvel később a főjegyző lett. 1892-től a Komáromvidéki Takarékpénztár igazgatója. Jelentős kapcsolatokkal rendelkezett, a komárom-gútai helyiérdekű vasút megteremtésében is közreműködött.
Kulturális érzékenységről is tanúbizonyságot tett: a komáromi iskolák, az ipartestület és a Jókai Egyesület létrejöttében egyaránt jelentős szerepet vállalt. 1880-tól gyakorlatilag haláláig döntő befolyással bírt a város egyik legjelentősebb lapjára, a Komáromi Lapokra. Országgyűlési képviselő volt három cikluson át, és jelentősebb eseményeken (például Klapka György és Jókai Mór temetésén, Deák Ferenc születésének 100. évfordulójának ünnepén) ő képviselte a várost, mondott beszédeket.
Baráti kapcsolatban állt Herman Ottóval, Feszty Árpáddal. Elmondható, hogy a kor kikerülhetetlen személyisége volt Komáromban.
Tuba János 1921. szeptember 17-én halt meg, síremlékét mégis csak egy hosszabb folyamat eredményeként, 1925 nyarán állították fel. A síremlék elkészítésével kapcsolatban Komáromi Kacz Endrét bízta meg a Jókai Egyesület, hogy találjon alkotót: Zala György és Székely Károly neve merült fel. A síremlék képi világára is többféle elképzelés született, egyik verzió szerint:
„Az emlékmű anyaga márvány műkő. Magassága 2.70 m. Ezen felül jön a hármas halomból a kereszt helyett kiemelkedő csillag (a kálvinisták jelvénye) mely azonban lehet buzogány is. Ez esetben buzogány, mely az elszakított hármas halom felett őrködik. A bronzból készült reliefen (melynek nagysága körülbelül 70 x 60 cm) – Krisztus Pilátus előtt van megmintázva. Az Apponyi-szerű Krisztus jelképezi az igazságot, mit a háttérben lévő tömeg kívánságára a Wilson arcú Pilátus, kezeit mosva elítél, megfeszíttet.” ^[1]
Zala és Székely tervei nem valósultak meg. Az okok az anyagi fedezet hiánya, illetve részben a Jókai Egyesület öncenzúrája. "Az emlékműállítás folyamatában kétszer említik a síremlék anyagát, mely szerint az csak műkőből lehet, mert már a legolcsóbb homokkő is olyan sokba kerülne, hogy a faragás ellenértékét nem tudnák előteremteni. Az emlékművet végül egy csehszlovákiai, pozsonyi magyar művész, Rigele Alajos készítette el, az 1921-ben elbontott pozsonyi Mária Terézia szobor maradványaiból. Vélhetően hozzáférési lehetősége volt a bontott kőhöz, s ezáltal olcsóbban lehetett kivitelezni a síremléket." ^[1]
A szétvert szobor így a nemzeti emlékezet megőrzésének eszköze lett, Tubának pedig méltó, márvány síremléke készülhetett. Tuba János 1925-ös újratemetése nemzeti ünnepéllyé, és az akkori magyarságot elnyomni akaró, rend elleni demonsrációvá vált. ^[2]
A síremlék szerepel a Rigele-kötetben is, ám téves dátumozással. A síremlék végső formája egy 190 cm magas márványtömbbe faragott Krisztus-arc lett ^[3], alatta a felirat:
"Tuba János
1855-1921
Szülővárosának élve
nemzetének dolgozott."

---