"Nemes Nagy Ágnes relief

„Tulajdonképpen azt hinné az ember,
Hogy a múlt lecseng. De nem,
Eltűnik, aztán visszatér,
A földet megkerülve visszatér,
Akár az évszakok, melyek
Hol maggá tömörülnek, hol kinőnek
Pontatlan útjain a téridőnek.
Statisztikai átlagban újra nőnek
Pontatlan törvények szerint…”
(A kertben – részlet – Áprily Lajosnak, Jékely Zoltánnak)

Ezév nyár kezdetén Piliscsabán, Berényi tanárnő osztotta meg velem ötletét, hogy az Iskola híres diákjáról meg kellene emlékezni egy alkotással. A Patak című versét említette, amelyben a 42. Zsoltár parafrázisa, tűnik föl, amely Áprilynál is felbukkanó versmotívum.
Igen, az iskola ékkövei az ott tanult, nevelődött és sikerre jutott volt diákok. Ez ma is így van. Legyen ez kihívás a ma itt tanulóknak. Az iskola ezekért a ma nem látható, sőt eltűnő, de holnap, pontatlan törvények szerint újra növő értékekért dolgozik, mint egy magvető, ki nem látja az elszórt magok kipattanását, nyújtózkodását a föld alatt, de hisz abban - ahogy évezredek óta, most is – kihajt, kinő és gazdagon terem a szeretet-tudás vetése.
Megígértem, hogy szívesen készítek egy domborművet.
Egy szép rajzolatú cseresznyefa táblát találtam hozzá.
Nemes arcél, szép szomorú büszke tekintet. Kinéz a fából, át távol világokon, az izzó napon. Ez a természettudományos ismereteken túli transzcendens látás domborodik ki Nemes Nagy Ágnes verseiből - egy szuggesztív képi világ - aki mindig szeretettel emlékezett vissza a Baár-Madasban élt meghatározó évekre; Áprily Lajos inspiráló személyiségére, a kiváló tanári karra, Papi Bíró Izabella magyar tanárra…

Én Istenem, te szép híves patak…
Hol csillapítsam buzgó szomjamat?
S hogy bocsássak meg néked eltűnőben…

Mondja abban a sivatagszáraz, agresszívvá züllött primitív proletár diktatúra-korban, melyben élnie adatott. Melyen túlnézni volt a soványra aszott remény.
A relief a vers képeit botja ki, a golyótól ölt vadkacsát, a szomj-kergette szarvast, a hullt levelű száraz ágkezeket, az égre emelt szárazra öregedett s reményvesztetten imádkozó gally-ujjakat… De ott az „aranykapu” is.
Az alföldi és erdélyi zárt tömör tömbszerű és keretbe szorított formavilággal dolgoztam, de a téma kitör a keretből, erősen kibomlik, ahogy a gonosz kor aljas világának zártságából is, ki kellett, s mindig - ha másképp nem - ki kell lélekben törni!
E táblakép idézze Nemes Nagy Ágnes szellemét is e falak közé, s éltesse, erősítse, jobbítsa, tanítsa, nemesítse s tegye büszkévé az ifjú lelkeket.

2007. október 12. Szák Kocsis Pál"

Egy lexikoni mondat a költőnő életrajzéból:
"1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett."
Részlet Nemes Nagy Ágnes életéről, munkásságáról készült prezentáció egy lapjáról:
" Egzisztenciálisan volt fontos a Baár-Madas . Fél-bentlakó voltam, ami annyit jelentett, hogy reggel 8-ra bementem az iskolába, és este 7-kor mentem haza. Háromnegyed 8-ra, 8-ra hazaértem. Életemnek döntő részét az iskolában, illetőleg az internátusban töltöttem. Fontos volt az önképzőkör, fontosak voltak a tanárok, hiszen nemcsak Áprily határozta meg a Baár-Madas légkörét és arculatát, hanem a kitűnő tanári kar is, például a magyar tanárom, Papi Bíró Izabella." ^[1]

Nemes Nagy Ágnes Patak című versének első két sora mely a domborműre vésve olvasható:
"Én Istenem, te szép, híves patak,
Hová futottál, szökeltél előlem?" ^[2]

A zsoltárok könyve 42. zsoltár első két sora:
"Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,
úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!" ^[3]

"A Nemes Nagy Ágnes dombormű elkészítését Berényi Eszter magyar-latin szakos tanárnő kezdeményezte.
Az avatáson ő méltatta a híres növendék munkásságát, megidézte alakját, életének azt a részét, amely a Baár-Madashoz fűződött." ^[4]

---