Lehoczky Emánuel (Emanuel Lehocký) 1876. január 4-én a Nyitra megyei Oszuszkón (később: Aszós, ma: Osuské) született Lehoczky József kalaposmester és Laczó Anna gyermekeként.^[1] Szabónak tanult, 1892 és 1896 között Budapesten dolgozott, ott lépett be a Szociáldemokrata Pártba. 1905-ben megalapítója volt az önálló Szlovák Szociáldemokrata Pártnak. Amikor a magyar és a szlovák párt egyesült, ő lett a Szlovák Végrehajtó Bizottság elnöke.^[2] 1905-ben ő alapította meg a „Robotnicke Nowiny“ című lapot^[3], 1906-tól 1908-ig a Napred - Vorwärts - Előre című újság főszerkesztője volt.
1918-ban egyik aláírója a Turócszentmártoni Nyilatkozatnak. 1920 és 1925 között csehszlovák országgyűlési képviselő.
1930-ban halt meg. Temetéséről a Népszava az alábbi tudósítást közölte:
"Pénteken délután temették el a szlovenszkói munkásság halottját a pozsonyi kerületi munkásbiztositó pénztár előcsarnokából. A munkásság óriási tömegei vonultak föl a temetésre, hogy leróják kegyeletüket az elhunyttal szemben. Föltűnő nagyszámban vettek részt a temetésen a magyarajku elvtársak is, mert Lehoczky elvtárs egyik nagy érdeme, liogy ő hozta létre a csehszlovák és magyar elvtársak egységfrontját Szlovenszkón. Ezrek és ezrek kisérték a gyászkocsit. A temetőben a csehszlovák szociáldemokrata párt vezetősége nevében Habrmann és dr. Dérer Iván kultuszminiszter elvtársak, továbbá Kalmár Henrik elvtárs németül és Fehér elvtárs magyarul búcsúztatták az elhunytat."^[4]
A travertin kőből készült síremléket Ladislav Majerský készítette.^[5]

---