„Nezsider település a Fertő-tó északi partján, ma Ausztriában található. Eredetileg a gyepűvédő besenyők lakták. 1209-ben Villa Sumbotheil (Szombathely) néven említi egy oklevél. Ez a település valószínűleg a tatárjárás idején pusztulhatott el.”^[1]
1921-ig Moson vármegye része. Egykor a magyar királyi közigazgatásban, úgy ma Ausztriában a Nezsideri járás székhelye.

A város rendkívül gazdag szakrális emlékekben, különféle típusú fogadalmi oszlopokban.
A Pestisoszlop élszedett talapzatán olvasható az állíttatás évszáma: „Errichtet 1696” Forrásokban a „régi” Pestisoszlopként is emlegetik, utalva arra, hogy a város központjában állónál öregebb alkotásról van szó.
Az oszlopot gótikus tető fedi, a négy égtáj felé négy szent szobrát és a Szentháromságot faragták:
-A tó felé a Magyarok Nagyasszonya néz, az osztrák forrás is Patrona Hungariae-ként említi.^[2] Szűz Mária koronával ábrázolt, kezében a gyermek Jézus látható.
-A város központja felé Szent Miklós tekint, aki plébániatemplom védőszentje is egyben. „A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).”^[3]
Attribútumai közt az imakönyvön lévő három aranygolyó is megjelenik, utalva élettörténetének egyik jócselekedetére.^[4] Az egészalakos szobor, a fülke fölött az Atya, Fiú, Szentlélek alakjai.
-A mellette lévő fülkében a Szentháromság csoportját látjuk. Itt is az úgynevezett „Kegyelem széke” (Gnadenstuhl)^[5] ábrázolásmódban jelenik meg. Az Atya kezében tartja a keresztre feszített Fiút. A Szentlelket szimbolizáló galamb a lába alatt lebeg.
- Szent Donátot fején babérkoszorúval, balkezében a mártírokat megillető pálmaággal látni.
Villámcsapás és jégverés elhárításának közbenjárásáért imádkoznak hozzá. A szőlősgazdák, szőlőskertek védőszentjeként is tisztelik.”^[6] A Fertő borvidékén, a szőlőhegyeken is gyakran találkozni a mártír szobrával.

A szobor talapzatának felirata szerint jelenlegi helyére 1953-ban került. 1987-ben restaurálták.
Szerepel az osztrák műemléki nyilvántartásban.^[7]

---