Szép őszi délután kerestük fel túránk során a cserépváraljai temetőt a hegyoldalban. A főút mellett áll az I. világháborúban elhunyt áldozatok fából faragott szobra, a "Váraljai zászlóőr" ^[1]

Az alkotást Kiss István Egerben élő népi fafaragó készítette, életnagyságú zászlótartó katona. jobb kezében bajonettes puskát, baljában lobogót tart. Fején katonasapka, derekán övvel melyen tölténytár és egy nagy kés lóg, rajta az alkotói szignó vésete olvasható. Arca megrepedt. A szobor egy százéves juharfából készült, melyet a hősök emlékére ültetett fasorból lábon száradva vágtak ki. A szobor beton talapzaton áll, vas szerkezettel rögzül, elől vésett fekete gránittáblán olvashatjuk az emlékező szöveget. Eredetileg kerámia tábla volt, de ezt valami okból lecserélték. ^[2]

Az alkotó szavai: "A helyi védettséget élvező fasor majd száz éve hirdeti, hogy nem feledik azokat, akik életüket adták a hazáért. Az emlékezet lehet örök, de a fák élete véges, így esett, hogy a tizennyolcból egy, mint a hősök állva halt meg. A lábon száradt juhar várt a sorsára, amíg felkértek, hogy készítsek szobrot a rönkből. A fa története adta az ötletet, hogy egy magyar baka szobra készüljön a juharból. Az elgondolást munka követte. A fatörzsből lassan kibontakozott a zászlót őrző magyar katona. Baljával tartja a zászlót, melynek „selyme” a hátánál a földre omlik. Jobbjában szuronyos puska. Elszánt tekintetében ott a harcra kész vitéz halált megvető bátorsága. S most a „Váraljai zászlóőr” őrzi a temető csendjében tizennyolc társa emlékét, mert ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak." ^[3]

"Az emlékezet lehet örök, de a fák élete véges, így esett, hogy a tizennyolcból egy, mint a hősök, állva halt meg. A lábon száradt juhar várt a sorsára, amíg Kiss István egri fafaragót kérték fel, hogy készítsen szobrot a rönkből. A fa története adta az ötletet, hogy magyar baka szobra készüljön a juharból." ^[3]

---