Jöttek a hírek, olvastam sorban, elkészült a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása. De mint mindig, Ády egy lépéssel előttem járt, küldte a képet (köszi, Ády!) a kávéházban elhelyezett rézinstallációról és a hírt, Red Dot-díjat nyert a zsinagóga designkommunikációjáért, vagyis "a helyreállított... zsinagóga látogatóirányító rendszerének, arculatának és kiállításainak grafikai tervezéséért" Dávid Gábor és Tausz Gábor Ezra. ^[2]
Visszalépve: a zsinagóga a 19. század vége felé épült (avatták 1872-ben), hogy helyet biztosítson az ortodoxabb zsidó vallást gyakorlók számára. A tervező: a szecesszió világában híres Otto Wagner bécsi építész volt.^[1] Az épületet és valamennyi sajátos vonását, amitől "Közép-Európa egyik legszebb alkotásának számít" nem részletezem, de a jelzett forrás segítséget nyújt az érdeklődőknek. A háborút követő évek méltánytalanságai, az elhanyagoltság következtében történt súlyos károk sem férnek a műlap kereteibe. A zsinagóga elhagyatottá vált, de végül a megrongálódott épület a rendszerváltás után visszakerült a hitközséghez.
A Magyar Állam 2014-ben döntött a 3,2 milliárdos támogatásól, amit a zsinagóga korhű rekonstrukciójára fordítottak. A 2020 végére elkészült felújítást ICOMOS-díjjal jutalmazták.^[1] (Részletek, alkotók ugyanitt.) Az újraéledt zsinagóga egyszerre hordozza a tradicionális elemeket, másrészt egészen modern, mai elemek beiktatásával korszerű közösségi tér alakulhatott ki. ^[1]
A díjazott designkommunikáció magában foglalja a belső, útbaigazító rendszert éppúgy, mint az arculatot és a kiállítások grafikai tervezését. ^[2] Képtelenség minden részletéről szót ejteni ennek a komplex rendszernek. Egy kiemelés: míg az alkotók az alsóbb szinteken antikolt rezet, sötétre festett alumíniumot alkalmaztak, az út felétől "egyre inkább tiszta és fényes vörösrezet használtak."^[2]
Így érkezünk a célállomáshoz, ti. a kávézó falát díszítik a tiszta sárgarézből készült installációk, amik "valamilyen tórai parancsolatot vagy szokást jelenítenek meg."^[2]
De a kávézó zárva volt. Lobbizni indultam, hiszen ez volt a hívó szó, ill. kép. Segítséget kaptam, megértést, egy hölgy külön nekem szerezte meg a kulcsot és nyitotta az ajtót. Két percet kaptam a fotók elkészítésére! A siker fényében is lehangoló volt a tény, hogy szégyenteljesen nem vagyok tájékozott a zsidó ünnepek és szokások terén. Az "utolsó mentsvárhoz" fordultam, megkerestem Tausz Gábort, aki üzenet-fordultával segített, így az egyes installációk témáját ismerem.
A kávézó pultja felett látható "kép" egy imádkozó férfit ábrázol (tfillinnel, tálisszal).
Ugyanitt: a zsidó esküvőre utal, a gyűrű felhúzása a menyasszony ujjára.
Az ajtó felé a következő: imádkozás tfillinben (a háttérben a kőtáblák látszanak).
Másik helyiség, első kép: Minjen (10 arc), vagyis néhány imát csak 10 férfi (minjen) jelenlétében lehet elmondani.
--- második: Hanukai lángok meggyújtása a Sámesz gyertyával.
--- harmadik: Hávdálá, azaz szombat búcsúztatás,
--- negyedik: Szimchát tóra. ^[3]

---