Ritka az a pillanat, amikor az ember álla leesik. Velem ez nemrégiben megesett. Történt, hogy egy megbeszélésre igyekezvén kiszálltam a liftből, és megláttam a domborművet, a 2009-ben épült irodaház 6. emeletén. Amikor a ajtócsengőn észrevettem az ÁFEOSZ feliratot, már tudtam, hogy miért is van itt.

Méltatlanul elfelejtett nagyjaink egyike, aki oly sokat tett ezért az országért, mégis az emberek emlékezetében alig él. Erről Ő is tehet, ahogy az 1942-ben megjelent Kovalovszky Miklós-Solt Andor: Gróf Károlyi Sándor élete és alkotásai című könyv előszava rávilágít:

"Ez a könyv az első összefoglaló munka Károlyi Sándor gróf életéről. Működését szakmunkákból, emlékiratokból, különösen pedig alkotásai révén ismeri az utókor, azonban az események egymásutánját, amiben része volt, s ami az életét betölti, eddig még nem állította össze senki sem.
Ennek több oka volt. Az első őbenne magában rejlett, nem szerette, ha személyével foglalkoztak. Amikor a kilencvenes években az agráriusok napilapja, a "Hazánk" pénzügyi terheit magára vállalta, kikötötte, hogy Károlyi Sándorról cikkezni nem szabad."^[1]

Többek között munkásságának eredményeként jöhetett létre országszerte a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A háború utáni államosítási hullám ezt is megszüntette, majd a 90-s években több új szövetkezet alakult, ezek egyike lett az ÁFEOSZ.


A dombormű Máté György alkotása, szépen kidolgozott 100x60 centiméteres. Arcvonásait, de még homloka ráncait is élethűen jeleníti meg. Élettel teli, intelligens ember néz velünk szemben. Két élén felirat is található:
ÁLLÍTTATTA ÁFEOSZ, LOSZ, OKISZ, OTSZ 2004
SZNSZ VI. KONGRESSZUSA BUDAPEST 1904

A dombormű "életútja" is kalandos, eredetileg a SZNSZ Európai Tanácsülés keretén belül került felavatásra az V. kerület Szabadság tér 14. szám alatt valamikor 2004-ben.^[2] Maga az épület volt az államosítás után a szövetkezetek székháza. Innen költözött át a jelenlegi helyére.

---