"Csaknem minden aktja más és más test megmintázása, de a szintézise már ugyanaz valamennyinek.

Nagy egyszerűség, lapidáris előadás mutatkozik mindinkább ezeken az aktokon. Olyan közel érzi már magát ehhez a szobrászi témához, hogy a legközvetlenebb megérzéseket tudja tolmácsolni, de mindig a szobrászat határain belül s a plasztikai eszközeivel.

Hogy a női aktban az egészséges erőtől duzzadó formai telítettségeket adó akt jobban érdekli a degenerálódásra hajló testiségnél, könnyen érthető. De az erő már rég nem szobrászi cél nála; hangszer inkább, amelyen a legszenvedélyesebb akkordoktól kezdve, a legszonorikusabb akkordig, mindent ki tud hozni.

Női aktjaiban a formák érzéki melegséget lehelnek, akár csendes, nyugvó formákban, akár erősebb mozgásban vannak, de ez az érzékiseg a női test szépségeinek plasztikailag legintimebben való megszólaltatása nála. Talán Maillolhoz kellene hasonlítanom.

Hogy maga faragja márványba ezeket az aktokat, azzal a márvány matéria olyan tulajdonságait adhatja vissza, amelyek elvesznek az idegen kéz közvetítővésője alatt. A test életet lehellő hőse, finom rugalmassága húson és izmokon való feszültségének alig észrevehető, de mégis meglevő differenciáltsága, az alatta tüzelő vér hullámzása, a márványba való faragás legizgalmasabb gyönyörűsége, megérzékítése, legszebb és legnagyobb akkordja a kőaktnak, amellyel szobrászi nyelven hozzánk szólhat.

Egyik aktját a Szépművészeti Múzeum veszi meg, egy másikat: anya a gyermekével, a székesfőváros vásárolja meg."

Részlet, innen:
http://www.mke.hu/lyka/11/302-311-lanyi.htm