Újabb lyukkamerás fotósétám során a berceli temetőt vettem célba. Útközben azért megörökítettem a már általam is ismert Mindszenty József bíboros mellszobrát, s ismét megcsodáltam a templom előtti "Búsúló Jézus" andezitbe faragott szobrát - nekem még mindig mosolyog - az idős vadgesztenyék alatt.
A temetőben az idős síremlékeket és hangulatokat keresve pillantottam meg a kápolna előtt egy újnak tetsző, fekete gránit síremléket, homlokzatán egy domborművel, alatta az aláírás Kállay Béni.
A síremlék felirata: Nagykállói Kállay Benjamin
1839-1903
Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere
Bosznia-Hercegovina kormányzója
Magyar Tudományos Akadémia tagja
Valóságos belső titkos tanácsos
Császári és királyi kamarás

Körbejárva hátoldalon a címer és jelmondata "In asperis et prosperis" alatt egy egész családi névsort találtam.
A kb. 40*60 cm-es, nagyon szépen kidolgozott, a viszonylak sekély mélységi kidolgozás ellenére igen jó térhatású bronz melldombormű bal sarkában "GYS" monogram, dátum nélkül. Így a többi tudást és pontosítást hazatérve a neten kutakodva szerezhettem, pl. az alkotó Győrfi Sándor ilyen szignóját még nem ismertem.
Bercel község honlapján található leírás a síremlék keletkezéséhez teljes információt szolgáltat, így azt módosítás nélkül idézem, a felállítás dátumát az alkotó hivatkozott oldala rögzíti ^[2].
Idézet:
"5. Kállay család síremléke Kállay Benjamin (1839- 1903) Kállay Béni 1839-ben született Pesten. Tanulmányait főként magánúton végezte. Igen tehetséges fiatalember volt, több nyelven beszélt, érdekelte a történelem és a matematika is. 1867-es kiegyezést követően gróf Andrássy Gyula javaslatára az osztrák-magyar közös külügyminisztériumba került. 1882-ben már mint osztrák-magyar pénzügyminiszterrel találkozhatunk vele. Minden fontos tisztsége mellett történelmi műveket írt, fordított, tanulmányokat írt, különösen érdekelte a Balkán helyzete. A Magyar- és az Osztrák Tudományos Akadémia tagja is volt. 1903-ban Bécsben halt meg, a temetésére azonban a Fiumei úti temetőben került sor. Halála után özvegye megvásárolta a Kállay-kastélyt, 1906-ban. Tervei között szerepelt egy családi kripta megépítése, melyre sor is került. Az öregedő Kállay Béniné Bethlen Vilma 1926-ban úgy döntött, hogy férje és rokonai maradványait áthelyezteti a családi kriptába. Az 1950-es éveket követően a kriptát többször feltörték, megrongálták, kifosztották. Ezért 2004-ben felszámolták a családi sírboltot, és ünnepélyes keretek között a falu temetőjében az összes családtagot örök nyugalomba helyezték. A temetőben található díszemlékmű található." ^[1]

A hivatkozott forrában részletesebb életrajzi leírás is olvasható. ^[3]

---