Nem mostani fotók, de nem igazán értem, miért repült el az idő velük ennyire. Egykori felfedezésem, ami szerint a Budafoki út és környékén szép dolgok is léteznek., a szecessziós művészet elért erre a vidékre is!
(Kis magyarázat: jó sok idővel ezelőtt a Budafoki úton, ami már eleve igencsak távol esett az indulás helyétől, úgy fél órát kifelé buszozva, reggel 6-ra kellett volna nekem munka céljából érkeznem egy kissé kieső helyre. Első munkahely... a benyomás maradandó.)
Elkészültek az első fotók, de az időjárás sem volt osztatlanul jó, így később vissza kellett menni. Akkor mit sem tudtam erről i a sarokházról, bár most sem igazán, hiszen két forrás, két-félét állít.
A Szecessziós Magazin (forrásuk a Századforduló magyar építészete c. könyv, szerzők: Gerle J., Kovács A., Makovecz Imre ld. https://www.kozterkep.hu/adattar/konyv/65 ) szerint az építész Fischer József (nagy név!) ^[2] A Budapest100 lelkes önkéntesei kutatása szerint az építtetők is ismertek, az épület tervezője Gondos Imre ^[1], akiről igen kevés adat lelhető fel. De előfordult már (konkrét eset), hogy a nagy nevű szerzők könyvének infóit ez a csapat cáfolta.
Az épület méreteihez képest is feltűnően kiegyensúlyozott, amit a belső struktúra is indokol (ld. ugyanott).
A homlokzat díszítése erősen esélyes a népszerűségre. Bájos gyermekek évődnek egymással. Bevallom, hogy ahogy én látom, a lányok igazán kihívóan viselkednek, a fiúk rámenősnek tűnnek. Mondhatnám, koruk előtt járnak, komoly udvarlási jeleneteknek lehetünk tanúi. A kettősök egyike áll, másik térdel előtte. És mindent, őket is és környezetüket is rózsafüzérek övezik.
De hogy nehogy bármi kétely maradjon a szemlélőben, a felsőbb szinten (két-két páros közötti vonalban) kidüllesztett mellkassal udvarolva gerlepár rakja fészkét.

---