Egy vándorló szobor, ami most már talán helyére került, oda, ahonnan indult.
A "könyvnyomtatás úttörőjét" ábrázoló mázas pirogránit szobor a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt. részére készült, épületének sarokhomlokzatán helyezték el, mint a nyomda – mondhatnám, a nyomdászat – jelképét. Több évtized telt el így.. A történeti hűség itt ugrik, nem írja sem a forrás, de sajnos, nem is sikerült kinyomozni sem, mi történt a nyomdával és a patinás épülettel (bár azt tudjuk, napjainkban lakóházként új életet kezdett). A szobrot 1977-ben áthelyezték a szintén patinás múlttal, de modern székházzal rendelkező Szikra Nyomda, egyben a Dunántúli Napló épülete elé. ^[1][2]
A leírás szerint az alkotás egy alacsony posztamensen helyezték el, de volt idő, amikor éppen a földre, amiről fotók tanúskodnak.
A könyv így írja le Gutenberg portréját: "Jellegzetes korabeli polgári ruházatban ábrázolja az első nyomdászt, a könyvnyomtatás úttörőjét a Zsolnay-gyári művész. Középen elválasztott dús szakállú, lecsüngő hosszúbajuszos idős férfiként, díszes reneszánsz csipkegallérral, puha barettel a fején." ^[2]
40 év után jött a jó hír, visszakerülhet egykori helyére, az oromzatra (ld. a kapcsolt lapon leírt történetet, régi-új helyét). A mögöttes viszont most megtalálható. Az épületet a cég (Dunántúli Napló) felszámolását követő egy év elteltével eladták. Olvasom: "Végleg lezárult egy fejezet a pécsi sajtó- és nyomdatörténetben azzal, hogy a közelmúltban elkelt a Dunántúli Napló egykori, Engel János utcai pécsi székháza...." ^[3]

---