Az alkotást eredetileg a Rózsadombon állították fel 1938 tavaszán. A diszkút közepén álló, Aphrodité-ra emlékeztető női alakot Beck Ö. Fülöp szobrászművész készítette és ez volt az első köztéri szobra. A szobor csak pár hónapig állt, mert a ferencesek szomszédos rendházának főnöke, Pater Valérián beadványban folyamodott a fővároshoz, és kérte a mezítelen nőalak mielőbbi eltávolítását. Az év őszén le is bontották az alkotást, és a Fővárosi Képtár hátsó lépcsőházába került.

Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület 1938-ban tervpályázatot írt ki egy állandó kiállítási helyre a Városligetben, ahol kertészeti kiállításokat, bemutatókat tudnak tartani. 1939. tavaszán indult az építkezés, és az év második felében már fel is avatták az új Virágkiállítási Pavilont. ^[1]

1939. tavaszán a művész telefont kapott az ügyosztály művészeti előadójától, hogy a szobrot újra felállítják a Városligetben, a Stefánia úthoz közel az új Virágkiállítás pavilonnál. Itt már nem díszkútként, hanem egy kis posztamensen állt a szobor, de még is csak láthatta a nagyközönség.
A második világháborúban megsérült a szobor és a pavilon is, így lebontásra kerültek. Az alkotást restaurálták és 1949-ben áthelyezték, és újra felavatták eredeti helyén, a Rózsadombon.

"— Evvel a munkámmal 1935-től 38-ig foglalkoztam — mondja emlékirataiban Beck ö. Fülöp. — A kút kétméteres Aphrodite-szerű női alakját gödi műtermemben mintáztam. Mikor, ezt megelőzően, vázlatát a főváros művészeti bizottsága elfogadta, annak minden tagja helyeselte, hogy mezítelent ábrázoljak, csak azt kötötték ki, hogy fiatal, bájos modellt vegyék. Ideális-szép, fiatal női aktot alkotni, a szobrászok örök és legfőbb ambíciója, hogyne örültem volna neki én is. Hivatásos modellt kijáratni Budapestről, igen költséges lett volna. Persze ez lett volna igazi, reális módja, és annak idején, az első Aphrodite-alakom mintázásánál, így is jártam el. Most azonban a vasúti költség a réginek nyolcszorosába kerülne, a pénz pedig gyérült. Erről le kellett tehát tenni. De mindennap lejártam a Duna-strandra, ott végeztem előtanulmányaimat, és ott meg is találtam a megfelelő modellt, alkit ismerősök és rokonok útján rá is vettem arra, hogy eljárjon hozzám. így készült a nagy minta. őszre befejeztem, gipszbe öntöttem, és behoztam Budapestre. Tél elején megkezdődött a faragás, és tavaszra el is készültem vele. Életemnek egyik nagy eseménye ez a szoborállítás. Hatvanöt éves lettem éppen, mire elértem, hogy köztéren szobrom állhatott." ^[2]

"Témában és megoldásban hozzájuk kapcsolódik a két évtizeddel későbbi Ifjúság kútja (1937). A Beck művészetében szokatlanul karcsú lányalak karjai testéhez simulnak, lábai mögött egységes tömbbé rendeződik a kezeiben tartott drapéria. Az életnagyságnál nagyobb szoborban nincs meg a tízes évek kezdetén alkotott szobrok expresszív dinamizmusa. Nyugodt hatású, a tömegek áttekinthető elrendezésének logikája kitűnően érvényesül rajta, antik és modern eszmék ötvöződnek benne. A görög művészetet idéző Aprodité zárkózott megjelenése, archaikus mosolyú arcának szelíd kifejezése, a bibliai Judit alakjának felnyílt kagylóhoz hasonló kitárulkozása után az ifjúság kútja rózsadombi lányalakjában az élet, az ifjúság magával ragadó szépségét, derűjét faragta kőbe Beck Ö. Fülöp." ^[3]

---