Továbbra is a nyári restanciák, a rettentő melegben tett kirándulás eredménye. Ez az "objekt" nem is az első látogatásomkor mutatkozott meg, elbújt egy épület oldalában. Erőss Apolka kiállítására ismételtem meg a látogatást, akkor jártam körbe kicsit szisztematikusabban – tudva, hogy van még "lappangó" alkotás..
A szoborpark átmeneti jelleggel alakult meg, de nem ez volt az első a Régi Művésztelep kertjében. Előző évben már szoborparkká változtatták az ősfás parkot. A célkitűzés nem kevesebb, mint kortárs művészeti alkotások bemutatása a legkülönbözőbb stílusok közt válogatva. A parkot olyan térré változtatták, ami érvényesülni engedi ezeket az egyéni műveket. Ahogy a kurátor megfogalmazta, a parknak nincs olyan pontja, ahonnan valamennyi alkotás belátható. Átgondolt irányelv: "A szobor a térben csomópontokat hoz létre, személyes karakterrel rendelkező helyet teremt. Egy szobor elhelyezésével nemcsak hely, de viszony is születik szobor és tér, szobor és szobor, szobor és ember között...:" ^[1]"
Martin Henriknek nem túl sok köztéri alkotása van, mindössze két önálló műalkotás jelent meg (eddig) nálunk. Amit láthatunk tőle, valahol mind egy gondolatvilághoz kapcsolódik. A fiatal művészt kíséri/kísérti a téma, amit a Műtermek.com oldalán megjelent bemutatkozás is alátámaszt.
Az indulásról: "Derkovits ösztöndíjasként azt vállaltam, hogy elkészítem Bodhidharma szobrát. Ő vitte el a Zen buddhizmust Kínába, alakjával sok helyütt találkozni. Gondoltam, örök érvényű figuráját a végtelen űrben kell elképzelni: egy vörös szkafanderbe öltözött arctalan űrbuddhát oxigénpalackkal?”"
Minden, amit önmagáról, alkotásairól mond fantázia, gondolatiság. A "technikáról" is kevés: az itt már ismert Meteorit őse (?) (Aszteroidák) készítése kapcsán műhelytitkot árul el és még néhány szó munkamódszeréről.

---