Visszatérek a kedvenchez, a Kerepesi úti lakótelep egyik lakótömbjéhez az Örs vezér térhez legközelebbi csoportban. Előzmény: a lakók valamikor (jóval korábban) megunták, hogy hívatlan vendégek telepednek be az épület kies, nyugalmasnak szánt belső udvarára és kerítést építtettek a kéretlen betolakodók távol tartására. Ezzel az egykor nyitott udvar közösségi térré alakult, védett a védett lakótelepen belül. ^[1]
Ebből következik az is, a tulajdonukat féltő lakók nem szeretik a kukucskálókat. Én, kijártam egy jóindulatú támogató/lakó segítségét, aki kaput nyitott, hátvédként szolgált, amíg villámgyorsan körbejártam az udvart. Ez a módi eddig jól működött.
Kedvenc tömb, kedvenc belső udvar, hiszen itt van a legtöbb kapudombormű és amennyire ismerem a környéket, valamennyi itt elhelyezett alkotás egyedi. Egyben több olyan is akadt, ami a szórványos dokumentációk alapján azonosítható.
Itt, a Kerepesi út 80/d. jelzésű épület udvari kijárata felett elhelyezett dombormű egy csinos női aktot ábrázolt. Sajnos, nem találtam meg az említett dokumentációkban. Alakja megformálása alapján mégis erős gyanú ébredt bennem, annyira hasonlít Szandai közelben látható figuráihoz. Neki viszont sajátja, hogy otthagyta kézjelét ezeken a kis alkotásokon is.
A hölgy túl van a fürdőn. Törülközője tekereg ölében, mellette, lábát is rajta nyugtatja. Most /kicsit pilledten/ haját szárítja, míg támaszt keres háta mögött. Egy madár látogatja meg közben. Valahogy ez is ismerős..

---