A Fiumei úti sírkert 50-es parcellája egyre fogyatkozó régi síremlékei között, egy nagyméretű, fényesre csiszolt gránittömbön Tiffinger Julianna nevét olvashatjuk. Alatta a „vöröskeresztes testvér” felirat és az „1884-1941” évszámok. A sírfelirat felett, egy korábbi díszítés felerősítése nyomai láthatók, melyből sírrongálásra lehet gondolni.

A minden esetben megbocsáthatatlan sírrongálás ez esetben egy olyan ember síremlékét érinti, aki ki tudja hány harctéri sebesült ápolásában vett részt, talán a sírrongáló elődje esetében is.

A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár temetői fényképgyűjteménye megőrizte számunkra a valamikori domborművet, a síremlék kisméretű díszítését, egy vöröskeresztes nővér profilját. Ugyanott a lefeszített dombormű hiányát, illetve nyomait rögzítő fénykép is látható. E fényképek 2005 és 2009 között készültek. ^[4]

A Budapesti Negyed 25. (1999/3) gyűjteményben megtalálhatók Tiffinger Julianna síremléke adatai, a temető 50-12-20. sírhelyén. Ugyanott olvasható alkotóként a „Gerenday – Moiret Ödön” megnevezés. ^[1]

A Nemzeti nagylétünk nagy temetője 331. oldalán, alkotóként Gerenday-művek van feltüntetve. ^[2]

E két forrás alapján jelöltem meg az alkotókat. Gerenday Antal és fia cég, és Moiret Ödön alkotása, nemes egyszerűségével emelkedik ki, méltó emléket állítva.

Tiffinger Julianna vöröskeresztes testvér életéről a sírfelirat mesél. Találtam még egy 1915. évi hírt, melyből megtudhatjuk, hogy Ferencz Salvator főherceg nagyszámú nővér és civil ápoló között, Tiffinger Júliának (Julianna) is hadiékítményes Vörös Kereszt bronz díszérmét adományozott „ a katonai egészségügy körül a háború alatt szerzett kiváló érdemeik elismeréséül.” ^[3]

A hadiékítményes Vörös Kereszt bronz díszérmén angyalok által tartott svájci címer látható, alatta a „Pátriae ac humanitati” felirat, a hátoldalán az 1864-1914 évszámok láthatóak. ^[7]

A Nemzetközi Vöröskereszt 1864. augusztus 22-én, az első genfi egyezmény aláírásakor született meg. Ez a szervezet volt az „első semleges szervezet, mely a harctéri sebesültek ellátására szakosodott.” ^[6]

Tiffinger Julianna vöröskeresztes testvér a Magyar Vöröskereszt keretein belül végezhette áldozatos munkáját. A Magyar Vöröskereszt története az 1872. évi kiegyezés után kezdődött. Az Osztrák-Magyar Monarchia a kiegyezést követően csatlakozott a Genfi Egyezményekhez, és önkéntes segélyegyletet szerveztek bécsi székhellyel. Ezután megkezdték Ausztriában és Magyarországon az önállóan működő Vöröskeresztes Egyletek szervezését, Nőegyletek néven. „A Nőegylet elismerésre méltó munkát végzett a Vöröskereszt eszméinek terjesztésében, kezdeményezésére bontakozott ki hazánkban az önkéntes és hivatásos ápolónőképzés. Vezetői részt vettek a Magyar Vöröskereszt (megj.:1881.évi) megalakításában.” ^[5]

---